Skip to main content

02.19 Ahogyan az Úr megparancsolta

OLVASNIVALÓ: 
2Mózes 40,1-38

EZ BIZONYÁRA izgalmas időszak volt Mózes és Izráel népe számára. Az előző hónapokban az előkészítő munka biztosan haladt előre, a munkásokat mindenkor az utasítások irányították: „Vigyázz, hogy arra a formára csináld, amely a hegyen mutattatott néked", 25,40. Lehet, hogy voltak alkalmak, amikor az egyes munkások csodálkoztak, hogy miért kell ilyen különleges módon elvégezni valamelyik munkafolyamatot - ha magukra hagyatkoztak volna, más megoldást választottak volna. Az isteni rendelkezés azonban ez volt: „az ott mutatott minta szerint". Ez tanulság számunkra a saját szolgálatunkban - néha megkísérthet minket, hogy olyan módszerekkel próbálkozzunk, amelyek a világ szemében elfogadhatóaknak tűnnek, és valóban hatásosabbak, csakhogy nem az Igében lévő minta szerintiek. Az Úr örömében fogunk részesedni, ha rólunk is elmondható az, amit Mózessel kapcsolatban mond az Ige: „egészen úgy cselekedett Mózes, amint az Úr parancsolta neki, úgy cselekedett", ő nem a tervkészítésért volt felelős, hanem a terv végrehajtásáért. Az egymást követő versekben hétszer találjuk ezt a visszatérő félmondatot: „amint parancsolta az Úr Mózesnek", 19.21.23.25.27.29.32. v. Ezt foglalja magában az átfogó dicséret is a Zsid 3,2-ben.

Érdekes, hogy a sátor végleges felállításánál egyetlen munkás látható, Mózes. Lehet, hogy azért van, mert a szándék az, hogy Krisztus előképeként szerepeljen? Ő látható, ahogyan felállítja a sátrat, mindent a helyére tesz és a szolgálatnak minden fajtáját bevezeti. Ha Őt, az Egyetlent látjuk, könnyen megérthetjük a 33. verset: „így végezte el Mózes a munkát."

Az Úr Jézus volt, aki elmondta, hogy kicsoda Isten, aki kijelentette az Atya nevét, aki megszentelte testvéreit, aki felkenetett Szent Szellemmel, vö. 9-11.15. v., és az igazi sátornak volt a Szolgája. Így mi is várhatjuk, ami írva van, hogy „az Úrnak dicsősége betöltötte a hajlékot". Ennek teljessége egy eljövendő dicsőségre mutat, de részben már akkor élvezte ezt a nép. Mi most már részesei vagyunk „az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán", 2Kor 4,6, miközben várjuk azt a dicsőséget, „mely nékünk megjelentetik", Róm 8,18. Addig is biztosítva van Isten jelenléte és vezetése, 2Móz 40,36.37.

Zsid.3.2 aki hű volt ahhoz, aki őt annak rendelte, ahogyan Mózes is Isten egész házában.
2Kor.4.6 Mert Isten az, aki ezt mondta: „Ragyogjon fel a világosság a sötétségből!” Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben is, akik hiszünk Jézusban. E világosság által ismerjük fel Isten dicsőségét Krisztus arcán.
Róm.8.18 Úgy gondolom, hogy a jelenlegi szenvedésünk össze sem hasonlítható azzal a dicsőséggel, amelyben részünk lesz.