Ennek a fejezetnek a részleteivel szembesülve tudatosan próbálkoznunk kell, hogy megértsük minden egyes megadott részlet szellemi jelentését.
Mózes elvégezte a papok felszentelésének munkáját, 8. fej. Most Áront és fiait látjuk, amint átveszik a számukra tervezett kötelezettségeket. Csak annak következményeként fog Isten dicsősége megjelenni, amit most tesznek, 9,23. Jelentős az is, hogy mielőtt ez megtörténhetett, el kellett végezni az áldozatot, amellyel elismerték a bűnt az áldozó részéről (bűnáldozat), 7. v., valamint az Isten akaratának való engedelmességet és az abban való gyönyörködést (az égő áldozat), 7. v. Mindkét áldozat Krisztus bevégzett munkájához vezet el bennünket.
Figyeljük meg, hogy Áron, a főpap ezeket az áldozatokat magáért, valamint fiaiért mutatta be. Fontos arra emlékeztetni, hogy bármennyire is felmagasztalt minket Isten, még bűnösök vagyunk. Valóban, minél szorosabb közösségben vagyunk az Úrral, annál inkább tudatában leszünk bűnös voltunknak. Itt kirívó az ellentét Áron nagy utódjával szemben, Zsid 7,26-tól.
Áron az önmagáért és fiaiért bemutatott áldozatot követően ismét áldozik, ezúttal a népért. Isten igazságos alapot fektet le, amelyen irgalomban és kegyelemben jelenhet meg, hogy kijelentse magát. Miután minden szertartás befejeződött, Áront látjuk, amint felemelt kézzel megáldja a népet, 22, v. (Így látták utoljára a tanítványok Urukat, amikor elhagyta őket, visszatérve a mennybe, Lk 24,50-51). Valószínű, hogy Áron az áldásnak azokat a kedves szavait használta, amelyeket a 4Móz 6,24-26-ban találunk. Ha így volt, akkor Isten áldásának gazdagságát látjuk kiáradni az oltárnál elvégzett munkából. A 23. vers akár azt is mutathatja, hogy ebben a fázisban Mózes átruházta Áronra a teljes felelősséget az áldozatoknak és a sátornak a rendjét illetően. Amint kijöttek a sátorból, megjelent az Úr dicsősége, ahogyan erre ígéretet kaptak, és az Úr tüze megemésztette az oltáron az égőáldozatot, 24. v. Hogy a többi áldozat közül ezt az áldozatot választotta ki, azt mutatja, hogy Isten gyönyörködik abban, ami neki olyan világosan beszél szeretett Fiáról, és amely emlékeztette az Atyát a Fiúnak arra az elhatározására, hogy mindent teljesen és tökéletesen az ő gyönyörűségére tesz. Vannak követelmények, amelyeknek eleget kell tenni, hogy Isten ilyen nyilvánvalóan az Ő népe között legyen.
Zsid.7. 26 Mert ilyen főpap illett hozzánk: szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elkülönített és aki az egeknél magasságosabb lett,
Lk.24. 50 Azután kivezette őket Betániáig, majd felemelte kezeit, és megáldotta őket. 51 És mialatt áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe.
4Móz.6. 24 „Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. 25 Világosítsa meg az arcát rajtad az ÚR, és legyen kegyelmes hozzád. 26 Fordítsa feléd arcát az ÚR, és adjon neked békességet.”