A NÉP ZÚGOLÓDÁSÁNAK következménye, 4Móz 11:1-9 Mózes nemtetszését váltotta ki.
Ugyanúgy, ahogyan a nép elbukott, Mózes is ingadozott. Ezt jelzik Mózesnek az Úrhoz intézett szavai: „miért... hogy ez egész népnek terhét énreám vetéd?", 4Móz 11:11. Mérhetetlen tehernek érezte kétmillió ember vezetését, Néha te is, én is érezhetjük „a napnak terhét és hevét", de a zsoltáríró ezt mondja: „Vessed az Úrra a te terhedet, Ő gondot visel rólad", Mt 20,12; Zsolt 55,23.
A nép, tiltakozva a mannával való megelégítés ellen, sírt és ezt mondta: „Adj nekünk húst, hadd együnk!". Ezért mondja Mózes, panaszkodva az Úrnak: „Hol vegyek én húst, hogy adjam azt mind ez egész népnek?", 4Móz 11,13. A kietlen sivatagban Mózes nem volt képes élelemmel ellátni ezt az óriási sokaságot egyetlen napig sem, de az Úr megtette minden nap, negyven esztendőn keresztül! A lecke, amit meg kell tanulnunk, az, hogy „azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek", Fil 4,11, és hogy „valóban nagy nyereség az istenfélelem, megelégedéssel", 1Tim 6,6.
Mózes, kifejezésre juttatva az emberi gyarlóságot, ahogyan néha mi is tesszük, ezt mondta: „Nem viselhetem én magam mind ez egész népet", 4Móz 11,14; vö. 5Móz 1,9-10.
A teher az emberi vállaknak túlságosan nehéz volt. Az Úr kegyesen ezt mondta Mózesnek: „Gyűjts egybe nékem hetven férfiút Izráel vénei közül... hogy viseljék teveled a népnek terhét..." 4Móz 11:16-17 vö. 5Móz 1,13. Ettől a kritikus pillanattól fogva a nép vezetésének felelőssége meg volt osztva a hetven vénnel, akik alkalmasak voltak erre a feladatra, mert az Úr „elszakaszt abból a szellemből", amely Mózesen volt, „és teszi Őbeléjük".
Az előttünk álló elv a kollektív felelősség és minden egyes izraelita vént Isten tette alkalmassá a munkára. Ez ugyanígy alkalmazható egy gyülekezet véneire. Az Úr szava ez volt Mózeshez: „ne viseljed te magad", 4Móz 11:17. Ez ugyanígy vonatkozik azokra, akik megpróbálnak hasonlóképpen tenni az Úr munkájában. A szentírási minta egy gyülekezet számára nem egyetlen vén, hanem mindig több vén, akik megosztják a felelősséget egy gyülekezet pásztorolásában, ApCsel 14,23.
Zsolt.55. 23 Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rólad. Nem engedi sohasem, hogy ingadozzék az igaz.
Fil.4. 11 Nem mintha a nélkülözésemre nézve mondanám, mert én megtanultam, hogy megelégedett legyek abban, amiben vagyok.
5Móz.1. 9 Abban az időben azt mondtam nektek: „Nem tudom egyedül gondotokat viselni. 10 Az ÚR, a ti Istenetek annyira megsokasított titeket, hogy most már oly sokan vagytok, mint az égen a csillag.
5Móz.1. 13 Válasszatok magatoknak a ti törzseitekből bölcs, értelmes és tapasztalt férfiakat, és én elöljáróitokká teszem őket.”
Apcsel.14. 23 Miután pedig gyülekezetenként véneket választottak nekik, imádkozva és böjtölve az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek.