Skip to main content

03.19 Bevezetés Mózes 5. könyvéhez (Deuteronomium)

OLVASNIVALÓ: 
5Mózes

A MÓZES 5. KÖNYVE teszi teljessé a TÓRÁ-t, a zsidó Szentírás első szakaszát. Élettel teli újbóli kifejtése és megerősítése azoknak a megállapításoknak és rendelkezéseknek, amelyeket Mózes kapott. A bemutatott törvények nemcsak tényszerű utasítások; a hallgató lelkiismeretére is hivatkoznak. Mózes, amikor elmondja utolsó üzenetét, azután sóvárog, hogy megnyerje nemzetének szívét.

Figyeljük meg a könyv öt fő jellemvonását:

(1)  Isten felsőbbrendűségének kinyilvánítása, 4,39; 5,6; 6,4-5. Ezek és más hivatkozások mutatják, hogy Ő nem egy isten a sok közül, hanem az egyetlen Isten. Az egyistenhit nyomja rá bélyegét minden törvényre, egyedülálló tekintélyt adva azoknak.

(2)  Az az állítás, hogy Isten szereti népét, 7,7-8; 10,15; 23,5. A nemzetnek Isten által történt szuverén kiválasztása meg nem érdemelt és gyakran viszonzatlan szeretetből fakad. Szerette az atyákat, és rendületlen szeretete hordozza népének balgaságát és tévelygését.

(3)  A Sínai szövetségének tételei újra megerősítést nyernek, és hátteret képeznek azzal szemben, amire Mózes a nemzetet felhívja Kánaán küszöbén, 4,9-13; 5,1-27; 29,1-4. Olyan nép volt ez, amely megszegte a szövetséget!

(4)  Izráel szent nép volt - különválasztva az Úrnak, az ő Istenének, 7,6; 14,21; 26,19; 28,9. Isten azt kívánta, hogy az Övé legyenek. A szent törvények arra szolgáltak, hogy szent nemzetet hozzanak létre.

(5)  A jólét és boldogulás az engedelmességen múlik, 11,8-9; 28,1- 14. Az engedetlenség átkot von maga után, 28,15-68.

Vázlat

(1)  A törvény céljának meghirdetése, 1,1-11,32.

(I.) Mózes első beszéde, 1,1-4,49.

(II.) Mózes második beszéde, 5,1-11,32.

(2)  A törvény követelményeinek meghirdetése, 12,1-26,19.

(I.) Vallási rendelkezések, 12,1-17,7.

(II.) Képviselők, 17,8-18,22.

(III.) Rendszabályok, 19,1-25,19.

(IV.) Magatartások, 26,1-19

(3)  Az áldások és az átkok, 27,1-30,20.

Utolsó Igék és Mózes halála, 31,1-34,12.

Az Úr Jézus megerősítette ennek a könyvnek a tekintélyét, amikor az ördögnek válaszolt: „Meg van írva". A Sátánnak nem volt válasza.