IZRÁEL TÖRVÉNYEINEK keretein belül az igazságszolgáltatás szabályai a legkimerítőbbek. Isten igazságos jellemét tükrözik, aki ezeket adta. A büntetés követelményei valóban szigorúak voltak. „Ne nézz reá szánalommal; lelket lélekért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért", 21. v. A büntetésnek arányban kellett állnia a bűnnel. Figyeljük meg a lázadó fiú büntetését!, 5Móz 21,18-21.
Az igazság szigorúságát mégis mérsékelte a kegyelem. Példát látunk erre a menedékvárosokban. Szánj időt rá, hogy elolvasd az 5Móz 35,9-28-at és a Józs 20-at. Ezek a gondoskodások jelentik a különbséget a gondatlanságból elkövetett emberölés és a gyilkosság között, az előre megfontolt erőszakos tett, valamint a véletlen eset között. Figyeljük meg, hogy a külföldiek és idegenek ugyanolyan elbírálásban részesültek, 4Móz 35,15.
Ezeknek a szabályoknak az oka az, „hogy ártatlan vér ne ontassék ki a te földeden... és hogy a vér ne legyen rajtad", 5Móz 19,10. Az emberi élet szentsége kiemelkedő volt a Jahve által adott minden törvényben. Mivel Isten az ember Teremtője, az élet igazságtalan elvétele nemcsak a gyilkost szennyezte be, hanem a földet is, Izráel megszentelt örökségét; lásd 21,1-9.
A törvénytelenül kiontott vér bosszúért kiált; lásd 1Móz 4,10. A legközelebbi vér rokon, a „vérbosszuló rokon" jogosult volt bosszút állni, hogy helyreállítsa a család becsületét, 5Móz 19,6. Ez a jog nem volt kérdéses, de mivel az akaratlan emberölő nem volt méltó a halálra, menedékvárosokat biztosítottak. A kapukon belüli menedék életet és védelmet jelent. Annak újbóli elhagyása halált jelentett.
Isten gondoskodása menekülési helyről az Ő népe számára úgy mutatja be Őt, mint igazságos Istent és Üdvözítőt, Ézs 45,21-22. Ugyanaz a törvény, amely a gyilkos halálát követelte, életutat biztosított az emberölőnek - aki nem szándékosan ölt. „Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért", kiáltotta Júdás, Mt 26,3-5; Izráel földje beszennyeződött a bűntelen Üdvözítő vérétől. Mégis, ki számolhatná meg azokat a bűnös lelkeket, akik menedéket találtak ugyanabban a drága vérben? 1Pt 1,19. Így, a törvény által követelt ítélet fekete fellegein áttörve megláttuk az isteni irgalom napfényének ragyogó sugarát - a menedékvárost, Zsid 6,18-20.
5Móz.21. 18 Ha valakinek engedetlen és konok fia van, aki nem hallgat apja és anyja szavára, és akkor sem engedelmeskedik nekik, ha megfenyítik, 19 az ilyet fogja az apja és az anyja, vigye a város véneihez lakóhelye kapujába, 20 és azt mondják a város véneinek: Ez a mi fiunk engedetlen és konok, nem hallgat a szavunkra, dorbézoló és részeges. 21 Akkor a város férfiai valamennyien kövezzék őt halálra. Így tisztítsd ki a gonoszt a magad köréből, hogy egész Izráel hallja meg ezt, és féljen!
4Móz.35. 15 Menedékül legyen ez a hat város Izráel fiainak, a jövevényeknek és a közöttük lakozó idegeneknek, hogy oda menekülhessen az, aki nem szándékosan ölt meg valakit.
Ézs.45. 21 Mondjátok meg, adjátok elő, sőt tanácskozzátok meg: ki mondta meg ezt régtől fogva, és ki közölte előre? Vajon nem én, az ÚR? Nincs más Isten rajtam kívül; igaz Isten és szabadító nincs kívülem. 22 Térjetek hozzám a föld minden határáról, hogy megszabaduljatok! Mert én vagyok az Isten, és nincs más!
Mt.26. 3 Ekkor összegyűltek a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap udvarába, akit Kajafásnak hívtak, 4 és tanácsot tartottak, hogy Jézust csellel elfogják és megöljék. 5 De azt mondták: Ne az ünnepen, hogy zendülés ne legyen a nép között.
1Pt.1. 19 hanem Krisztusnak, a hibátlan és szeplőtelen báránynak a drága vérén.
Zsid.6. 18 Azért, hogy két változhatatlan tény által, amelyekre nézve lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erős vigasztalásunk legyen nekünk, akik hozzá menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet, 19 amely biztos és erős horgonya lelkünknek, és beljebb hatol a kárpitnál, 20 ahova útnyitóul bement értünk Jézus, aki örökre a Melkisédek rendje szerinti főpap lett.