Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
5Mózes 27,1-13; 28,1-19

AZ ÁLDÁS ÖRÖME életbevágóan fontos volt Izráel nemzete számára. Ebben volt egyetlen reményük a növekedésre és boldogulásra. Az Ábrahámnak tett korábbi ígéretben, amikor Isten kihívta őt Úr városából, 1Móz 12,1-3, az áldás és átok egybe volt kapcsolva. „Megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt." Az áldás és átkozás joga Istené, és Izráel jóléte azon mérhető, hogy tapasztalják-e Isten áldását.

A 27,1-10-ben az áldásra és átkozásra való előkészületek vannak leírva. Itt az Úr igényeit újra szavakba öntötték. Helyzetük nem fog megváltozni azzal, hogy átmentek a Jordánon. Abban a kőrakásban, amelyre felírták a törvényt, benne volt ennek a ténynek a megerősítése, és részükről történő elfogadása. Az oltár és az áldozatok azt a közösséget pecsételték meg, amely az övék volt. Létfontosságú tett Kánaán küszöbén!

Garizim és Ebál hegye szemben áll egymással fizikai értelemben, de szellemi értelemben is, mint az áldás és átok helye. A hat törzs az egyiken és a hat a másikon csak növeli a feszültséget. Mind az áldás, mind az átok anyagi dolgokra korlátozódik, a városra és a földre, a testi termékenységre és a föld gyümölcsére, stb. Mint Isten „földi" népe, belépve ígéretük földjére, tulajdonukhoz jutottak. Mégis nyilvánvaló, hogy Isten szándékai népével kapcsolatosan mélyebbek voltak ennél, ahogyan a 9. vers elárulja. Az Ő szent népe voltak.

A nép jóváhagyását adta, 27,14-26, ahogyan áment mondott a léviták által hirdetett átkokra. Szomorú, hogy ezek jövőbeni történelmükben megerősítést nyertek. Azok a dolgok, amelyek legmagasztosabb áldásukat jelentették volna, az átok keserűségébe fordultak engedetlenségük miatt. Még akkor is, amikor Bálámnak megparancsolták, hogy átkozza meg Izráelt, Isten áldásra fordította az átkot szeretetében, 23,3-6. Bálámnak ezt kellett mondania: „Ímé parancsolatot vettem, hogy áldjak; ha Ő áld, én azt meg nem fordíthatom", 4Móz 23,20. Illesse csak pogány az Isten népét, majd Ő megmutatja, hol van az Ő szeretete és áldása. Az Ő szemefénye voltak. Gyönyörködött abban, hogy megáldja őket. Isten kegyelme biztosította az alapot, mert Krisztus „átokká lett érettünk... hogy Ábrahám áldása eljöhessen".