Skip to main content

04.20 Erkölcsi viszonyok a Bírák idejében

OLVASNIVALÓ: 
Bírák 17,1-13

EGY OLVASMÁNYBAN vagyunk kénytelenek összefoglalni ennek a könyvnek a befejező szakaszát, azaz a 17-21. fejezeteket Kezdjük azzal az emlékeztetővel, hogy anyaga párhuzamosan fut az 1-16. fejezetével. Így akár ezeket is lehet elsőként tanulmányozni, mielőtt a megelőző fejezetekkel foglalkozna az ember, tudva, hogy ezek mutatják be azokat az erkölcsi viszonyokat, amelyek az egész időszakban uralkodtak. Fejezeteink a nemzet belső állapotát, a dolog gyökerét mutatják; a korábbi fejezetek a külső megnyilvánulásokat, a gyökér gyümölcseit tartalmazzák. Figyeljük meg az ismétlődő kifejezést: „Ebben az időben nem volt király Izráelben, hanem ki-ki azt cselekedte, amit jónak látott", 17,6; 21,25; vö. 18,1; 19,1. Ez állandó figyelmeztetést jelent, hogy ahol hiányzik az uralom és tekintély, ott az önkény és az anarchia dominál. Ilyen talajon mindenfajta korrupció gyorsan szaporodik. Isten erkölcsi sorrendben tárja fel az uralkodó viszonyokat. Azt tanítja, hogy ahol bálványimádás és Istentől való eltávolodás jelentkezik, 18. fej., ott elkerülhetetlenül romlás következik be, 19. fej., viszály és erőszak támad, 20-21. fej. Az Istennel való rossz kapcsolat torzult emberi viszonyokat von maguk után.

Micsoda zűrzavart mutatnak fejezeteink. Megtaláljuk Isten nemzetében a bálványimádás kezdetét - nem a környező nemzetekre jellemző bálványimádást, hanem saját vegyes változatukat! Figyeljük meg az alapelemeket; ezüst, lopás, átkozódás, áldás, Jahvenek szentelés, és ebből egy öntött bálvány jön ki. A felbujtó egy asszony, vö. Mt 13,33; Jel 17, és anya! Micsoda felelőtlen anyai magatartás. Figyeljük meg, hogy a bálványimádás hogyan indul, 5a. v., és fejlődik ki, 5b. v., isteni elképzeléseket adva hozzá; vö. 12-13. v. Vigyázz, hogy mi „ölt alakot" a házadban! Ez a helyzet még tovább súlyosbodott, amikor Isten emberei letértek pályájukról, és eltávolodtak Júdának Betlehemétől, 7-8. v.

Ilyen állapotok sohasem maradnak meg kezdeti határaikon belül. A kovász megkeleszt. A dániak felderítő útra mennek! „Dán ítéli az ő népét", mondta Jákob, 1Móz 49,16; de azt is hozzátette, hogy „kígyó lesz az úton", úgy, hogy „lovagja hanyatt esik". Olvasd el gondosan a 18,30-at. Az egész törzs meg van fertőzve, 19. v. Ez volt a gennyes gyulladás az országban, 31, v., és ettől fogva semmi sem lep meg bennünket a 19-21. fejezetben.

Tanulság: Megromlik az egymáshoz fűződő viszony is a háznép között az Istentől való eltávolodás következtében.

Mt.13. 33 Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet vett egy asszony, és belekevert három mérce lisztbe, mire az egész megkelt.
1Móz.49. 16 Dán ítéli a maga népét, mint Izráel bármely törzse.
Bír.18. 30 Azután fölállították maguknak Dán fiai a faragott bálványszobrot, és Manassé fiának, Gérsómnak a fia, Jónátán és az ő fiai voltak a papok Dán nemzetségében egészen az ország népének fogságba viteléig.