AZ ELŐZŐ RÉSZBEN, 19,1-7, Saul beszélt Jonatánnal, aki elmondta ezt Dávidnak, majd pedig jót mondott Dávidról Saulnak. Saul megenyhült és visszafogadta Dávidot. Fejezetünkben Dávid Jonatánhoz menekült, hivatkozva szövetségükre és az ezt követő párbeszédben mindketten megerősítették, hogy bíznak egymásban, 1-2a. v. Saul hiányolva Dávid távolmaradását az ünnepről, megkérdezte Jonatánt, aztán megharagudott rá, hogy pártját fogja annak, aki riválisa a trónért, és utána dobta a lándzsáját; Jonatán elment nagy haraggal, és bánkódott Dávid miatt, 24b-34. v.; vö. 1Sám 15,35; 1Sám 16,1. Jonatán úgy közölte a tényeket Dáviddal, ahogyan előre megbeszélték: aztán megcsókolták egymást és sírtak, megújítva közös esküjüket, és elváltak egymástól, 35-42. v. Már nem volt lehetőség összebékítésre Saullal; Dávid most már szökevénnyé vált.
Jonatán Saullal is őszinte volt, 2. v. Saul még hivatkozik - de csak itt - Jonatán jövőbeli királyságára, 31. v. Jonatán királysága veszélyben van és ő mégis Dáviddal és az ő ügyével azonosul, 2. v., vö. 12. v.-től. Saul látta, hogy Jonatán Dáviddal kötött szövetsége saját földi veszteségével fog végződni, 30. v.-től. Most viszont majdnem halálával végződött apja dárdájától, 33. v.; vö. 1Sám 18,11; 1Sám 19,10. Lehetett-e nagyobb bizonyítéka Dáviddal való egységének ebben a helyzetben? Ellentéte ez a közöttünk sokakban lévő korintusi szellemnek, akik számára most királyként uralkodni sokkal vonzóbb, mint senkivé lenni a világban, azonosulni az elutasított Krisztussal, és üldöztetést tapasztalni, 1Kor 4,8-13. Mérd fel újra a tanítványság árát!
Dávidnak az a helyzetértékelése, hogy Saul elhatározta, hogy megöli, helyes volt, 31-33. v. Ezzel kapcsolatos beteges nyugtalansága azonban hibás volt. Mondhatta, hogy „alig egy lépés van köztem és a halál között", amikor „él az Úr"?, 3. v.; vö. 19-23-től. Miért van tehát mindez a Jonatánra gyakorolt nyomás, a szövetségre való hivatkozás, az esküre kényszerítés? Jonatán érezte, hogy Dávid jövője biztosabb, mint a sajátja, 14. v.-től! Végül is „elküldött téged az Úr", 22. v. Jonatán azonban csak ezt kérhette: „az Úr legyen veled, mint volt az én atyámmal", 13 . v. Az Úr azonban Dávidnak ennél sokkal többet tartogatott. Tehát semmi felől ne aggódj: legyen a kérésed, hogy jobban megismerd Istent. Így Isten békessége megőrzi szívedet és gondolataidat, ami messzemenően nagyobb, mint Jonatán szava, hogy „Eredj el békességgel"! 42. v.
1Sám.15. 35 Sámuel pedig nem látogatta meg többé Sault egészen halála napjáig. De Sámuel bánkódott Saul miatt. Az ÚR pedig megbánta, hogy királlyá tette Sault Izráel fölött.
1Sám.16. 1 Majd azt mondta az ÚR Sámuelnek: Ugyan meddig bánkódsz még Saul miatt, holott én elvetettem őt, hogy ne uralkodjék Izráel fölött? Töltsd meg a szarudat olajjal, és indulj el. Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert az ő fiai közül választottam magamnak királyt.
1Sám.18. 11 És elhajította Saul a dárdát, mert azt gondolta: a falhoz szögezem Dávidot. De Dávid két ízben is félrehajolt előle.
1Sám.19. 10 Akkor Saul a dárdával a falhoz akarta szögezni Dávidot, de ő félrehajolt Saul elől, és a dárda a falba fúródott. Dávid pedig kifutott, és még azon az éjszakán elmenekült.
1Kor.4. 8 Mert már beteltetek, már meggazdagodtatok, nélkülünk uralomra jutottatok. Bár csakugyan uralomra is jutottatok volna, hogy veletek együtt mi is uralkodhatnánk. 9 Mert úgy vélem, hogy Isten minket, az apostolokat, utolsókul állított, mint akiket halálra szántak, mert látványosságára lettünk a világnak, az angyaloknak és az embereknek is. 10 Mi bolondok a Krisztusért, ti pedig bölcsek a Krisztusban, mi erőtlenek, ti pedig erősek, ti megbecsültek, mi pedig megvetettek. 11 Mind ez ideig éhezünk is, szomjazunk is, ruhánk sincs, bántalmakat szenvedünk, hajléktalanok is vagyunk, 12 tulajdon kezünkkel dolgozva fáradozunk is. Amikor szidalmaznak, áldást mondunk, amikor üldöznek, eltűrjük, 13 amikor rágalmaznak, kedvesen válaszolunk, szinte a világ szemétjévé lettünk, mindenek söpredékévé egész mostanáig.