SAUL ÉS JONATÁN kölcsönös emberi kapcsolataikban „egymást szerették és kedvelték, míg éltek", 23. v. Jó és gyönyörűséges, amikor a testvérek a szellemi közösség útján testvéri szeretetben együtt lakoznak, Zsolt 133,1. Vö. ÚSZ-i testvéri szeretettel. De Dávid Jonatánról ezt mondhatta: „kedves voltál nekem nagyon", „szereteted csudálatra méltóbb volt", vagyis egészen rendkívüli, 26. v.; vö. 1Kor 13,4-7. Egyszerűen nem lehetett összehasonlítani egy nő szerelmével, még ha az jellegében és gyakorlatában olyan egységhez vezetett is, mint Abigail esetében, 1Sám 25., vagy ha a „fejedelem lányának" olyan külső vonzó tulajdonságai vannak is, mint amilyenek Salamont erre a felkiáltásra indították: „Mely igen szép vagy és mely kedves", Én 7,6.
A nő lett a férfiért: A vezetés és engedelmesség megtalálják a maguk egymást kiegészítő kifejeződését közösségükben, minthogy működési területük különböző, miközben egységük tökéletes, vö. Ef 5,22-23. A kettő összefonódik egymással, lesznek egy testté, még bensőséges fizikai értelemben is, bár ennek bizonyos meghittség, és szégyenérzettől való védettség a feltétele. A férfi is hűségesen ragaszkodik feleségéhez, 1Móz 2,23-tól; Ef 5,30-32.
De itt a közösség még magasabb síkon mozgott. Két olyan valaki között alakult ki, akiknek teremtményi helyzete azonos volt. A szeretetet nem fizikai tényezők táplálták, hanem Jonatán úgy szerette Dávidot, mint a saját lelkét, 1Sám 18,1.3; 20,17; vö. 5Móz 13,6; Kol 2,2, és lelkük egyesült, 18,1, tisztasággal és tántoríthatatlan hűséggel, Péld 17,17. Kétszeresen biztosították ezt a szeretetet egy megszentelt szövetség szavai, magának az Úrnak igazi hűségét tükrözve vissza, 1Sám 20,8.14. Összehasonlíthatjuk ezt az elválaszthatatlan szeretetnek és egységnek egy hasonló esetével, amely két nő közt volt; ahogyan Ruth ragaszkodott Naómihoz, Ruth 1,14; vö. 4,15. Jonatán test szerint magasabb pozícióban volt mint a király fia és örököse, de ösztönösen helyesen ítélte meg Dávidot, ahogyan Isten tette, amely szeretetéből fakadt, úgy, hogy önmagát fosztotta meg, és mindent őneki adott, 1Sám 18,4. Nem csodálható hát, hogy míg Dávid a nemzetet arra buzdította, hogy énekeljék tragikus éneküket, saját, mély, személyes fájdalmát fejezte ki szomorúan, egyedülálló testvérének elveszítésekor, 26. v., akivel lélek, és nem test kapcsolta össze. Ez a barát szorosabban ragaszkodott hozzá, mint bármilyen testvér, Péld 18,24. Kincset és gazdagságot jelentenek azok az emberi kötelékek, amelyekkel Isten tüntetett ki.
1Kor.13. 4 A szeretet hosszútűrő, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, 5 nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, 6 nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. 7 Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
Ef.5. 22 Az asszonyok engedelmeskedjenek saját férjüknek, mint az Úrnak. 23 Mert a férj feje a feleségének, amint Krisztus is feje az egyháznak, és ő maga a test megtartója.
Ef.5. 30 mert az ő testének tagjai vagyunk. 31 Azért elhagyja az ember apját és anyját, és ragaszkodik a feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. 32 Felette nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom.
5Móz.13. 6 Ha testvéred, anyád fia vagy fiad vagy leányod vagy a kedvelt feleséged, vagy testilelki jó barátod titkon így csábítgat: „Gyere, menjünk, és tiszteljünk más isteneket (akiket nem ismertetek sem te, sem atyáid
Kol.2. 2 hogy szívük felbátorodjék, és szeretetben összeforrjon, hogy eljussanak az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára, az Isten titkának, Krisztusnak a megismerésére.
Péld.17. 17 Minden időben szeret a barát, de testvérré a nyomorúság idején válik.
Péld 18. 24 A sok barát tönkreteszi az embert, de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.