Skip to main content

05.10 Minden összedolgozik a jóra

OLVASNIVALÓ: 
2Sámuel 2,1-7; 5,1-16
HÉT ÉV TELT EL azt követően, hogy Dávidot királlyá kenték Júda felett, 2,1-4, mindaddig, amíg Izráel felett is királlyá kenték, 5,1-3. A közbeeső fejezetek a polgárháború véres eseményein vezettek keresztül bennünket, amely elmozdította az utolsó komoly trónkövetelőt Saul leszármazottai közül. Dávid erősebb és mind nagyobb lett, felismerve, hogy „az Úr... volt ővele" és „felmagasztalta az ő királyságát", 3,1; 5,10.12. Sok részlet támaszthat kérdéseket a mi elménkben az élet során, ahogyan a mi ösvényünk mentén is vannak lejtők és zavarok. De ha az Úr akarata szerint élünk, amikor az egész történet összeáll, akkor Ő mind erősebbé és nagyobbá tesz bennünket a dicsőségben. A látszólag tekervényes és veszélyes útvonal végül is a legegyenelebbnek és legáldottabbnak fog bizonyulni.

Dávid számára Isten gondolatainak megismerése lényeges volt minden új helyzetben, 2,1; 5,19.23; 1Sám 22,10.13.15. Ne kövessük saját hajlamainkat, de még a bölcsnek bölcsességét sem, 2Sám 16,23. Inkább az Úrtól tudakozódjunk gondosan (vö. 20,18, szó szerint = kérdve kérdezzétek), kitartva, hogy inkább legyen kétszeres bizonyosságunk, 1Sám 23,2.4.9-12. Ismerd meg Isten sajátos célját: ne csak azt kérdezd, hogy „elmenjek?", hanem azt is, hogy „hova menjek?".

Hebron (= közösség, egyesülés) volt, ahova Isten ezt a tőle függő ember most irányította. Ábrahám itt építette fel oltárát, 1Móz 13,18, és Dávid is itt volt „az Úr előtt", 5,3. Hebron menedékváros volt, Józs 21,13, és ez lett Dávid első királyi városa, 2,1.11. Itt Júda (= dicséret) felkente őt, engedelmeskedve Isten megismert akaratának. Ez volt az első lépés, szakasz Isten népe egyesülésében, amely egy dicsérettől sugárzó királyságot eredményezett.

Lassan bár, de Izráel minden törzse magáévá tette ezt, és eljött Dávidhoz Hebronba, megvallva közeli kapcsolatukat ővele, mondván: „a te csontodból és testedből valók vagyunk", 5,1. Szövetséget is kötött itt velük, 3. v. Ez előre jelzi azt a napot, amikor majd a nemzet odafordítja fülét, és eljönnek Felkentjükhöz, aki örökké tartó szövetséget köt velük „Dávid iránt való változhatatlan kegyelmessége szerint", Ézs 55,3-tól. Figyeld meg, hogy mindvégig tudták: Dávid vezette harcaikat, az Úr őt jelölte ki, hogy legeltesse népét és fejedelem lesz Izráel felett, 5,2. Őrizkednünk kell minden késlekedéstől, ha válaszolnunk kell az Úr velünk kapcsolatos igényeire.