A FILISZTEUSOK ELLENI két sikeres csata után, 2Sám 5,17-25, Dávid megpróbálta az Úr szövetségládáját a Sionra hozatni, 2Sám 6,1-23.
A második kísérlet a frigyláda felvitelére sikeres volt, amelyet az Úr nyilvánvaló áldása ösztönzött, 2Sám 6,12-15; Zsolt 24; 132. Így van ez, amikor az Úr népe nemcsak azt teszi, amit az Úr akar, hanem úgy, ahogyan akarja. Dávid örvendező csodálattal telt el és a munkát az imádat szellemében végezték „az Úr előtt", 14.16-17.21. v. A szolgálat legyen örömteli, hálás, és tegyük azt teljes elménkből, a győzelem hangjai közepette, 15. v.; 1Sám 4,5-től, és a trombita biztos hangja mellett.
Amikor a frigyládát bevitték a városba, Dávid megáldotta a népet, 16-19. v. Amikor a frigyládát a helyére tették és Dávid égő- és békeáldozatokat áldozott, megáldotta a népet a seregek Urának nevében (milyen megnyugtató), 17. v.-től. Odaadó szolgálatuk előképszerűen Krisztus jóillatú áldozatának tökéletességét ábrázolta ki, amely közösséget hoz létre az Atyával, Fiával és egymással. Dávid királyi bőkezűséggel osztogatott minden jelenlévőnek lepényt, húst (a békeáldozatból) és kalácsot, és ennek az ételnek a szellemi erejében mentek haza, 19. v.
Dávid hazament, hogy megáldja az ő házanépét, 20-23. v. Mikál azonban közönyösen és könnyelműen figyelte viselkedését a palota ablakából, 16. v. Az Írás, azzal, hogy úgy írja le, „Saulnak leánya", 16.20.23. v.; vö. 21. v., feltárja igazi természetét, és hiányzó együttérzését férjének az Úrban való hatalmas örömével. Ítélete szerint az, hogy Dávid levetette királyi ruháját és a nép előtt gyolcs éfódban jelent meg, megszégyenítő volt „Izráel királya" számára. Gőgje megaláztatáshoz vezetett, miközben Dávidnak az a hajlandósága, hogy megalázza magát, felmagasztaltatással végződött, vö. Mt 20,25-28; Filippi 2,5-11. Ha Mikál gúnyolódva kérdezte is, hogy „Mily dicsőséges volt (szó szerint: milyen elismerésben részesült) ma Izráel királya?", Dávid tudta, hogy „annál dicséretre méltóbb" lesz, 20.22. v. Mikál a meddőség csapását szenvedte el ezért, valamint a Dávidtól való elidegenedést. De Dávid, aki az Úrtól választott és kijelölt volt, 21. v., áldássá lett népének általában, és házanépének is, 12,18.20. v.
Uram, áldj meg, és tégy ma az áldás csatornájává!