MILYEN KÖSZÖNETET tudott Dávid - vagy akár mi - adni az Úrnak mindazért, amit Ő jelentett és tett? Mert az Úr Isten nemcsak ismerte szolgáját, 20. v., hanem megjelentette szolgájának saját szándékait is, 21. v.; vö. 11.22.25. v. Azok, akik tudják, hogy „a Te néped" közé számláltatnak, 23-24. v., és hogy ők „a Te szolgád", 19-21.25-29. v., azokat szívük arra készteti, hogy „könyörgéssel könyörögjenek", 27. v. Az imádságot nem valamilyen szükségérzet ösztönzi. De az Úrnak és szándékainak kijelentése felszítja az érzelmeket és megvilágítja az értelmet, így Dávid az Úr után vágyódik, és a dicsőséges távlat feltárul előtte. Figyeljük meg reagálásának különböző fázisait.
„Micsoda vagyok én, Uram Isten! és micsoda az én házam népe?", 18-19. v. Már ami eddig történt, az is csodálatos, de sokkal több jön még ezután, „messze időre valók", 19. v.!
„De mi szükség Dávidnak többet szólani néked?", 20-22. v. Az indokolatlan kegyelem szótlansághoz vezet, 20. v. Mindazok a nagy dolgok, amelyeket Isten tett, ígéreteinek és hűségének, valamint megmérhetetlen szeretetének állandó jellegét mutatja, 21. v. A nagy dolgok elvezetnek minket oda, hogy megvalljuk: „felmagasztaltattál... senki sincs olyan, mint Te", 22. v.
„Mert melyik olyan nép mint a Te néped?", 23-24. v. Isten maga váltotta meg őket Egyiptomból, hogy önmagának egyedülálló nevet szerezzen, 23. v. Izráelt megerősítette „népedül mindörökké", és páratlan szövetséget kötött velük, hogy „Istenük legyen", 24. v. Ő pedig a mi Istenünk örökre!
„Most annakokáért Uram Isten... cselekedjél úgy, amint szólottál", 25-27. v. Egy dolog bátornak lenni Urunkban, amikor üldözés a sorsunk, 1Tesz 2,1-2. De teljesen más dolog bátornak lenni szívünkben, valamint értelmesen és buzgón könyörögni Isten kijelentett ígéretének megfelelően, 27. v. Kérd az Urat, hogy tegye meg, amit mondott, közben pedig dicsőítsd nevét, 25. v.-től.
„Most azért, ó Uram Isten... legyen a Te jóakaratodnak áldása", 28-29. v. Az, ami Ő, aki Ő, és amit megtenni ígért, 28. v. együttesen bátorít bennünket, hogy bízzuk magunkat az isteni jóakaratra: „a Te áldásoddal áldassék meg a Te szolgádnak háza mindörökké", 29. v. És mennyire megáldott bennünket „minden szellemi áldással a mennyekben Krisztusban!"