ÖTÉVES KORÁBAN Méfibóset balesetet szenvedett. Egész életére sánta lett, és ez olyan állapot, amely naponkénti figyelmet igényel. Valakinek gondoskodnia kellett a kicsiről. Amikor Dávidhoz hívták, 9,4-től, már neki is volt egy kisfia, 9,12.
Az előzetes intézkedések, 9,1-5. Dávid eredeti kérdése kedvesen fejezi ki őszinte szeretetét „Jonatánért" (= az Úr ajándéka), 1. v., Róm 11,29. A további kérdések mind „a király" szavak említésével kezdődnek, 2.3.4. v., ugyanúgy Siba válaszai is, 3b., 4b. „Dávid király" tekintéllyel küldött el Méfibósetért Ló-Debárba (= nem legelőhely), 4. v.-től.
Az állhatatos szeretet bámulatos mértéke, 6-8. v. A „király" szó itt nem szerepel. Figyeljük meg Méfibóset viselkedését az elején, 6a. v, és a végén, amikor Dávid határozott szeretete elárasztotta. Csak amikor igazán felbecsüljük saját semmi voltunkat mint „holt ebek", akkor az isteni szeretet indokolatlan és mértéktelen jellege juttat oda, hogy nagyon szeressünk, 8. v. Az, amit „mondott Dávid", központi jelentőségű. Először is, mint a jó pásztor, nevén szólítja juhát, 6b. v.; vö. Jn 10,3. Azután szeretetének négyszeres kifejezése jut Méfibóset fülébe: „Ne félj" - biztosítás; „kétség nélkül irgalmasságot cselekszem veled" - garantált szövetségi szeretet; „visszaadom néked... minden majorságát" - újra megnyert teljes örökség; és „néked mindenkor asztalomnál lesz ételed" - legmagasabb kegyelem és kiváltság. Sajnálatos módon Méfibóset még mindig csak úgy látta magát, mint „a te szolgád", és nem úgy, mint „a király fiainak egyike". A szolga-szellem rosszul illik olyan valakihez, akiben „kegyelem uralkodik".
Királyi tekintély és királyi kegyelem rendez el mindent, 9-13. v. Valahányszor Siba kerül érintkezésbe „a királlyal", 9.11. v., a tekintély fennáll, de a közelség nem. Méfibósettel szemben más a hangnem, 11b. v. A „király" szó használata itt Dávid szeretetének királyi jellegét hangsúlyozza, mert Méfibósetnek olyannak kell lennie, „mint a király fiainak egyike", 11, v., „a király asztalánál" étkezve, 13. v., Jeruzsálemben. Micsoda ellentét ez a „nem legelőhellyel" szemben! Igaz, még mindig sánta volt, 13b. v., de a kegyelem, amely asztalhoz ültette, igazi eszközöket biztosított ezáltal minden gyengeségének elleplezésére. Örvendezz, szívem, mert az Úr „bevitt engem lakomás házába, és zászló felettem szerelme", Én 2,4.
Róm.11. 29 Mert Isten ajándékai és az ő elhívása visszavonhatatlanok.
Jn.10. 3 Ennek az ajtónálló ajtót nyit, a juhok hallgatnak a szavára, ő a maga juhait a nevükön szólítja, és kivezeti őket.