Skip to main content

05.19 A nyájas zsoltáríró hattyúdala

OLVASNIVALÓ: 
2Sámuel 23,1-7

DÁVIDNAK SOK BESZÉDE lett feljegyezve számunkra, de egyik sem jelentősebb, mint ezek: „Dávidnak utolsó beszédei". 1 v. Korábban Dávid alig tudta megragadni a neki felajánlott kegyet, hogy a király veje legyen, 1Sám 18,23. Itt is alázatosan kezd hozzá, hogy dicsőítse Isten kegyelmét, amely őt valóban felmagasztalta, 1. v.; 7,8; Zsolt 78,70-től. Tekintsd meg azokat a magaslatokat, ahova Isten kegyelme téged emelt.

„A Jákob Istene" olyan cím, amely az Ő hűségét hangsúlyozza a nép folytonos tévelygésének ellenére, vö. Mal 3,6, és Ő volt, aki Dávid felkenését akarta, 1. v. Ez adott bőséges okot neki az éneklésre. Az egymást kiegészítő kifejezések, hogy „Dávidnak utolsó beszédei" és „az Úrnak Szelleme szólott énbennem", kegyelettel övezik azt a kifejezhetetlen csodát, amely ezt a Könyvet nemcsak mindent felülmúló irodalommá, hanem élő szentéllyé teszi a hívő ember számára, 1-2. v.

Amit Dávid ihletett módon leírt, azt először isteni kijelentés közölte vele. „Izráelnek kősziklája mondta nekem", és ez a koroknak Kősziklája volt az, aki támogatta is őt. Ha nem volt igazságtalanság Őbenne, Zsolt 92,15, akkor nem lehet abban sem, akit Ő jelöl ki, hogy uralkodjon az emberek felett; „aki igazságosan uralkodik", 2Sám 22,3, vö. Jer 33,15; 23,5; Zak 9,9; Zsolt 72,1-től. Az emberek iránti igazságosság forrása az Isten iránti hódolat, és ez a messiási uralkodó két lényeges és megkülönböztethető jellemvonása, 3. v.; Ézs 11,2-től. Amikor Ő eljön, minden telve lesz a naptámadat áldásaival a felhőtlen égen, 4. v., Mal 4,2.

Amint Dávid boldogan leírta a jövőbeli uralkodó jellemét, megvallotta, hogy az ő háza nem ilyen volt, 5. v. Tiszta kegyelem, hogy Dávidot ismerve Isten mindazáltal „örökkévaló szövetséget" kötött vele, 5. v. A dávidi szövetség a Messiást hozza elénk, 7,11-10, Zsolt 89; Jer 33,17.20-tól, 25-től. Mi is csatlakozunk a prófétával és az apostollal együtt a Dávid iránti változhatatlan kegyelmesség kereséséhez, Ézs 55,3; Csel 13,34. Mégis, a mi gyarló szívünk számára az isteni bizonyosság messzemenően bensőségesebb.

Isten Dávidnak tett ígéretei nem olyanok voltak, amelyeknek akkor kellett kisarjadniuk, 5. v., hanem ő vallotta őket és várta azok beteljesedését. Így legyen velünk is, mert „ha pedig amit nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel várjuk", Róm 8,25. Az istentelen embernek nincsen ilyen reménysége, 2Sám 23,6-tól.