Skip to main content

05.21 Bevezetés a Királyok könyveihez

OLVASNIVALÓ: 
Királyok

LÁTTUK, HOGY a Sámuel és a Királyok könyvei elválaszthatatlanul összekapcsolódnak egymással. Ha Sámuelnél az igény az uralkodásra, valamint az uralkodó volt a figyelem fókuszában, akkor a Királyok könyvei inkább az uralkodás támaszát és az uralkodás különböző módszereit hangsúlyozzák. Az érdeklődésnek ez az eltolódása, a személyesebbről a hivatalosabbra, mindenütt nyilvánvaló. Figyeljük meg például, hogy a királyok gyakran vannak hivatalosan és szertartásosan megnevezve: Dávid király, 1,1, Salamon király, 1,39.

Több mint 400 évet tekint át szelektív módon a két könyv, az egyesült királyság, 1Kir 1-11, a megosztott királyságok (Júda és Izráel), 1Kir 12-2Kir 17, és az egy királyság, 2Kir 18-25, különböző szakaszain át. Júdában a dávidi dinasztia folytatódik a maga 21 uralkodójával, míg Izráelben 9 különböző dinasztia van, 19 királlyal. Az északi királyság lényegesen rövidebb időtartamot ölel át (mintegy 170 évvel).

A Királyok könyvei Salamon királlyal és Jeruzsálemmel kezdődnek, de Nabukodonozorral, Babilon királyával végződnek. A függöny Isten házának felépülésével, felékesítésével és felszentelésével gördül fel, majd ugyanannak a háznak a lerombolásával, felégetésével, kifosztásával és megszentségtelenítésével gördül le. Istennek ez a háza a próbakő, amely minden királyt, és különböző királyi házat (dinasztiát) megpróbál. A királyok és királyi házak mind felelősek Istennek. Az Ő háza valamint az igazságos és gyümölcsöző kormányzás, amelyet az jelent és előmozdít; ez az Ő válasza minden problémára és hibára, amelyek napról napra felmerülnek a királyokra bízott közvetítői szerepben; lásd különösen 1Kir 8,31-53. Természetesen várható volt a különböző királyoknak és királyi házaiknak bukása ez alatt az isteni próba alatt, mert a királyok, mint mindenki más, vétkeznek. De miközben bűneik - függőségük és engedelmességük hiánya miatt - a monarchia időszakát a végéhez juttatják, nem vész el minden. Amit az ember a maga felelősségével képtelen elérni, Isten uralma ígéretéhez híven meg fogja valósítani.

Hangsúlyos tehát a király felelősségre vonhatóságának elve; „Mikor gonoszul cselekszik, megfenyítem őt emberi vesszővel", 2Sám 7,14. Figyeljük meg, hogy Dávid ezt hűségesen hangsúlyozza Salamonnak, 1Kir 2,4. Az Isten Igéjének való engedelmesség, amelyet az 5Móz kiemel, a dinasztia folyamatosságának és Isten áldásának garanciája; vö. 3,14; 9,4-9. A királynak meg kell tartania az Úr megbízását, az Ő útjain kell járnia, megtartania parancsait, azt cselekednie, ami helyes és ragaszkodnia az Úrhoz, Vagyis érezze magát felelősnek Isten döntéseit illetően, rendelje magát alá Isten irányításának, tanulja meg, hogyan viselkedjék Isten házában, és hogyan vezesse jól a maga házát, azért, hogy megfelelően vezethesse és gondozhassa Isten népét, 1Tim 3,1-7.14-től. Azok a királyok, akik függőségük és Istennek való odaadásuk által engedelmeskednek az Ő irányításának, kiérdemlik a visszacsengő „helyesen cselekedett" elismerést. Míg azok, akik az Urat haragra ingerlik, azt cselekedve, ami gonosz az Ő szemében, és következetesen bűnbe viszik Izráelt, lezüllesztik önmagukat és saját házukat, sőt Isten népét is Isten igazságos haragjának és büntetésének teszik ki: lásd különösen 2Kir 17; 23,26-tól; 24,3-tól. A király uralkodása (háza) mindig arra volt szánva, hogy úgy jelenjen meg, mint amely Isten uralkodásával (házával) van kapcsolatban, annak mintegy kifejeződése, és gyönyörködik Isten házában, törődik vele és ahhoz igazodik, mint amely minden sikernek a forrása. Éppen ennek a meghiúsulása az, amely a történetet gyakran olyan szomorú olvasmánnyá teszi, s amiatt a vége annyira katasztrofális.

Vázlat. Figyeld meg: (1) Isten házának részletes leírását és felszentelését, 1Kir 6-8. Végig az erre a templomra történő, visszatérő hivatkozásokkal együtt, és (2) azokat az eseteket, ahol Isten háza és a király háza együtt szerepel a szövegben, ahogyan azok fizikai méretei együtt szerepelnek az 1Kir 6-7-ben: lásd 10,4-től, 12 és 14,26; 15,18-tól; 2Kir 12,18 és 14,14; 16,8.18; 18,15-től (vö. 19,36-37); 20,13-17 és 24,13; 25,9.

Az utódlás problémája megoldódik, 1Kir 1,1-2,46.

Isten háza, mindennek próbaköve, 3,1-9,25.

A különböző királyi házak, 9,26-2Kir 25,26.

A próbák első ciklusa - Egyiptom elviszi a kincseket, 9,26-14,31.

A próbák második ciklusa - Izráel elviszi a kincseket, 15,1-2Kir 14,22. Figyeljük meg a körforgást, Izráel-Szíria-Szíria-Izráel.

A próbák harmadik ciklusa - Babilon elviszi a kincseket, 14,23-25,26. A teljes kör magában foglalja Izráel, majd Júda száműzetését, és Asszíria, Egyiptom és Babilon nemzeteit.

Egy halvány remény, 25,27-30; vö. Mt 1,1-16.