ROBOÁM, a legbölcsebb király ostoba fia, felnövekedvén, olajat öntött az elégedetlenség tüzére, amelyet apja elnyomó kormányzása okozott, 12,1-14. Ez a királyság szétszakadását eredményezte, 15-20. Nem volt lehetősége, hogy ezt az elszakadást erővel megakadályozza, mert a politikai szakadás isteni intézkedés volt, 21-24; 11,29-38. Jeruzsálem, „amelyet az Úr választott... hogy ott helyeztesse az Ő nevét", 14,21, kihangsúlyozza egyedülálló voltát, kiváltságát, szentségét, mivel az Úrnak is az a szándéka, hogy ott jelentsen ki mindent, amit Ő személyesen népének jelentett. Amikor úgy írják mint „Dávid városát", 31. v., az az Úr változhatatlan ígéreteire utal. Ezért a Királyok könyveiben ez a leírás gyakran található azoknak temetésével kapcsolatban, akik Dávid családjából származtak, mint itt is. Dávid családjának halandó tagjai nem feltétlenül jutnak be a megígért örökkévaló királyságba, ahogyan (hús)test és vér sem örökölheti a királyságot.
Roboám nemcsak apjának volt a fia, hanem anyjának is (aki ammonita volt), 21.31. v., s ez további magyarázatot nyújt uralkodásának szégyenteljes szertelenségeire. Júda gonoszsága meghaladta atyáik mértékét, „amelyeket ők cselekedtek", 22-24. v., féltékenységre ingerelve az Urat. Ha valakinek a szíve bálványokkal van megosztva, és a világ barátja akar lenni, az „ellenségévé válik az Istennek"; vö. Jak 4,4-től.
Az a szakasz, amellyel olvasmányunk befejeződik, először úgy mutatja be Egyiptomot, mint kereskedelmi partnert, 10,28-tól, azután, mint menedékhelyet Salamon ellenségei számára, 11,17-21. 40(2); 12,2(2), végül pedig, mint Júda támadóját. Isten Egyiptomot használta fel, hogy megbüntesse Jeruzsálemet és megcsapolja ezáltal mind az Úr, mind a király házának kincseit, 14,26. Ez az első előfordulása ennek a szomorú ismétlődésnek a Királyok könyveiben. A bűn tönkretesz!
Roboám, hasonlóan sokakhoz őutána, kétségbeesetten próbálkozott, hogy helyrehozza az elvesztett dicsőséget. Ahelyett, hogy megalázta volna magát, és Istennek adott volna dicsőséget az Ő nevéért, arra törekedett, hogy fenntartsa a látszatot. Az arany pajzsokat, és a dicsőséget, amelyet azok képviseltek, felváltották a réz pajzsok. Itt az idő, hogy megkérdezzük szívünket: „Hogyan válik homályossá az arany?", JSir 4,1.
Milyen más lesz azon a boldog jövőbeli napon, amikor az Úr „dicsősége rajtad megláttatik", Ézs 60,2.6.9.13, és Isten fogja megdicsőíteni dicsőségének házát, 6. v.-től. „Réz helyett aranyat hozok", 17. v. Mennyi idő még, Uram?
Jsir.4.1 Jaj, de meghomályosodott az arany, elváltozott a szép színarany! Kiszórták a szent hely köveit minden utcasarokra.