Skip to main content

06.03 Hol van az Úr, az Illés istene?

OLVASNIVALÓ: 
2Királyok 2,1-17

OLVASMÁNYUNK ISTEN két nagy emberének elválását írja le. Az atyai példakép a mennybe ragadtatott egy szélvészben, 11. v. Gyorsan távozott el, ahogyan megjelent, 1Kir 17,1. A fiatalabb férfi itt maradt prófétának Illés helyett, 19,16.

A befejező jelenet, 2Kir 2,1-8, akkor történt, „mikor az Úr Illést fel akarta vinni", 1. v. Ebben a kegyelemben csak még egy valaki részesült az ÓSZ-ben, Énók, 1Móz 5,24. Ez utóbbi Istennel járt, Illés pedig Istenért tanúskodott. A Gyülekezet esetében azonban megszámlálhatatlan sokaság fog felmenni a mennybe anélkül, hogy meghalna, 1Tesz 4,17. Boldog jövőkép! Némelyek ezt mondták: „az Úr elragadja a te uradat tőled", 3.5. v., és számukra az elválás és veszteség szomorúsága volt mindenekfelett való. Még a tanítványoknak is nehéz volt, hogy elfogadják az Úr visszatérését a mennybe az ő érdekükben, és szomorúság töltötte el szívüket. Máriához hasonlóan tájékozatlanok voltak arról a jótéteményről, amely az övék lesz az által, aki ezt mondta: „elmegyek", Jn 16,5-7; 20,16-17.

Elizeus úgy határozott, hogy Illés társaságában tölt minden pillanatot, mielőtt „felmegy", vö. 7. v. Micsoda jutalom volt ebben! Érezte Isten békességét, amelyet urán keresztül élvezett, aki az örökkévalóság határán állt. Követte Isten ösvényét, amelyet fáradhatatlan tanítója a végsőkig követett; nem akarta elhagyni, 2.4.6. v. Tégy engem elszánttá és elkötelezetté, Uram!

A tüzes elválasztás, 9-14. v. Illés tudta, hogy amikor őt felragadják, el kell válnia Elizeustól. Gondoskodni akart róla: „Kérj tőlem, mit cselekedjem veled", 9. v. Elizeus az elsőszülöttségi jogot igényelte, az áldást, mégpedig az örökség „kettős mértékét", 1Móz 27,1-4.35-37; 5Móz 21,17. Arra vágyott, hogy Illés szellemi utódja legyen. Valóban „nehéz dolgot" kért, 10. v. De így lesz, „ha majd meglátsz engem, mikor tőled elragadtatom", vö. Csel 1,1-10.

Ahogyan az Úr Jézussal történt, Illés felvétele (elragadtatása) is mennybemenetel volt (felmenetel), 1.11; a másik Igéhez lásd 3.5.9.10. v.

Sokak számára a múlt hősei sohasem pótolhatóak. Miközben a tanítvány nem nagyobb a mesterénél, felveheti a mester palástját és megütheti vele a vizeket, 8.14. v. Illés Istene még mindig azokkal van, akik el vannak választva attól, aki a mennybe ment. Jézus Krisztus ugyanaz a számunkra ma is, mint azok számára, akik tegnap vezettek minket, Zsid 13,7.8.