Skip to main content

06.14 Így vitték el Júdát

OLVASNIVALÓ: 
2Királyok 24,8-25,30

A KIRÁLYOK KÖNYVEINEK utolsó szakasza azzal kezdődött, hogy Akház megvásárolta Asszíria segítségét az Úr házából és a király házából származó kincsekkel, és mélyreható változtatásokat vezetett be a templom udvarában ennek következményeként, 16,8-18. Azzal fejeződik be, hogy ugyanazoknak a házaknak a kincseit, továbbá az arany templomi edényeket elvitték Babilónia királyának, 24,13, ezt követően pedig felgyújtották a templomot, az udvar különböző tömör réz tárgyait összetörték és elvitték, 25,9.13-17. A Jeruzsálem kifosztásáról szóló prófécia, amelyet Ezékiás balgaságát követően hirdettek meg, 20,17-18, most beteljesedett.

Milyen ostromlott város lett Jeruzsálem! Illés és Ezékiás idejében, 19,30-31; 1Kir 19,14-18 a nemzet maradéka volt, amelytől a jövő függött. Itt is így van. Volt egy „evangélium" azután, amely sokak számára éppúgy elfogadhatatlan volt akkor mint Isten mai üzenete. A bűn megítélése elkerülhetetlen volt, 22,16-17; 24,2-4.13.20.

A reménység ezért csak abból származhatott, hogy elfogadják ezt az isteni rendelkezést. Még Babilon győzelme után is volt Gedáliának üzenete azokhoz, akik megmaradtak: „Maradjatok az országban, szolgáljatok Babilónia királyának, és jó dolgotok lesz, 2Kir 25,24. A kortárs próféta, Jeremiás azt mondta, hogy az, aki kimegy az ostromlókhoz, „él". Jer 21,8-10; vö. 38,17-20. Joákin ezt tette, 24,12, és élt, hogy meglássa a szív iránta való megváltozását, 25,27-30. A kegyelemnek ötszörös kifejezése nyilvánult meg az iránt, akinek neve a szigorú ítélet szerint örökre kivágattatik, Jer 22,30. Ez arra utal, hogy az isteni kegyelem kiválasztotta az ő unokáját, Zorobábelt, 1Krón 3,17-19, és általa fogja hazavezetni azokat, akik visszatérnek Babilonból. Ennek az irgalomnak a folytatása mutatkozik meg a Messiás nemzetségi táblázatában, amely az ő egyik fián halad keresztül, Mt 1,11-12. Sem Izráel, sem Júda törvényszegései nem tudták keresztezni az Úrnak elhatározott kegyelmes szándékát. Isten különleges munkája el kell, hogy távolítson a nemzetből minden ellenállást, és megtisztítja azokat, akiket meg fog áldani. De a nemzet reménye azon a Valakin nyugszik, „aki nékem (Istennek) társam", Zak 13,7-9; vö. Jer 23,5-6; Róm 11,25-32. Örökre igaz, hogy azok, akik ezt mondják: „Mutasd meg nekünk a Te kegyelmedet", nem fognak csalódni. Mert Krisztusban az „Irgalom és igazság találkoznak egymással; az igazság és békesség megcsókolják egymást".