OLVASMÁNYUNK AZOKNAK az embereknek a neveit és nemzetségtáblázatait szolgáltatja, akik „buzgók az Isten háza dolgának munkájában".
Isten háza ott van, ahol Isten lakik. Ő ott található. A Szentírásban az első utalás Isten házára Jákob felkiáltásában fordul elő „Bizonyára az Úr van e helyen ...nem egyéb ez, hanem Istennek háza", 1Móz 28,16-17. Isten ma nem földi templomokban lakik, hanem népe között.
Az Újszövetségben Isten házát háromféle módon mutatják be. (I.) Péter úgy írt a hívőknek, akik szét voltak szóródva a Római Birodalom egész területén, hogy „épüljetek fel szellemi házzá, szent papsággá", 1Pt 2,5. (II.) Pál utasította Timóteust, hogyan kell az embereknek forgolódniuk „az Isten házában, mely az élő Istennek Gyülekezete, az igazságnak oszlopa és erőssége", 1Tim 3,15. Itt az efézusi gyülekezet van szem előtt, 1,3. (III.) A Zsidókhoz írt levél szerzője ezt írta Istenről: „akinek háza mi vagyunk, ha a bizodalmat és a reménységnek dicsekedését mindvégig erősen megtartjuk", Zsid 3,6. Isten ragaszkodik a valósághoz, amely abban a szilárd folyamatosságban mutatkozik meg, ahogyan bátran megvalljuk hitünket.
Az 1Krón 9-ben a papok vannak előttünk, akiknek az volt a kiváltságuk, hogy a sátor és templom belső részeiben szolgáljanak, valamint a léviták, akik, mint kapusok és ajtónállók dolgoztak. A sátorhoz a pusztában csak egy bejárat volt, de a templom udvarához négy, ami az általános és rendszeres közeledést sugallta. Az Új Jeruzsálemben tizenkét kapu lesz, gondoskodva Izráelnek mind a tizenkét törzséről. Jel 21,12-13.
A mi kiváltságunk az, hogy Isten házában olyan erkölcsiséget és szellemi állapotokat tartsunk fenn, amelyek Őhozzá méltóak. Mindnyájan boldogan fogadjuk ezt a felelősséget, mondván „inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!" Zsolt 84,11. Az Úr figyelmeztet bennünket a ragadozó farkasokra, akik „juhoknak ruhájában" jönnek, Mt 7,15. Miközben gyönyörködünk, amikor mások vallást tesznek megtérésükről, keresnünk kell az őszinte hit bizonyítékát, amikor újonnan jöttek igyekeznek csatlakozni Isten népéhez; lásd Csel 9,26-28; 20,28-31. Vigyáznunk kell önmagunkra is, nehogy testies, önző és világias szellemet vigyünk be Isten szent jelenlétébe.