SAUL HALÁLA, akit Isten a bűne miatt elvetett, fordulópont volt Izráel történelmében, 1Krón 10. Olvasmányunk leírja, hogyan kenték fel királlyá Dávidot „mindnyájan Izráel vénei", 1Krón 11,1-3. v., hogyan hódította meg Sión erődjét, 4-9. v., valamint „vezető embereinek hőstetteit", 10-25. v.
Mielőtt az egész nemzet elismerte Dávidot királyként, sokan, akiket ingerelt Saul erőszakos uralma, Dávidhoz csatlakoztak, mint vezetőjükhöz elvettetésében és száműzetésében. A pusztában, törvényen kívül, Dáviddal együtt Istenre vártak, hogy őt megtartsa. Bár Saul katonái irgalmatlanul vadásztak rájuk, eltűrték a szenvedést, amíg Isten „meg nem öli" Sault, 10.14. v. Győzelmeket arattak a pogányok felett, akik behatoltak Isten népének örökségébe, és akiknek ártalmas befolyásától Isten meg akarta őket szabadítani. Isten ítéleteit hajtották végre ezeken a szégyentelenül gonosz nemzeteken. Dávid felmagasztaltatásának napján megkapták jutalmukat.
Így lesz velünk is: „Ha tűrünk" Urunkkal, aki most megvetett és elvetett, „vele együtt fogunk uralkodni is" királyságában, 2Tim 2,12. Ezt mondta tanítványainak: „Ti vagytok pedig azok, akik megmaradtatok énvelem az én kísértéseimben; Én azért adok néktek, miképpen az én Atyám adott nékem, országot", Lk 22,28-29. Szükséges, hogy megöldököljük (halálra adjuk) a test gonosz cselekedeteit, Kol 3,5, és foglyul ejtsünk minden gondolatot, hogy engedelmeskedjen Krisztusnak, 2Kor 10,3-5. Legyünk férfiak és erősek,1Kor 16,13, becsületesen küzdve a hitért, amely egyszer s mindenkorra adatott a szenteknek és megtalálható a Szentírásban, Júd 3. Néha bátorságra van szükségünk, mint Jásobeámnak és Abisainak, 1Krón 11,11.20, hogy Istenben bízzunk a nyilvánvaló túlerővel szemben. Néha egyedül kell megállnunk Eleázárhoz hasonlóan, aki megvédte a drága földdarabot Isten népe számára, 12-14. v., vagy szembefordulnunk hatalmas idegen befolyással, mint Benája, aki szembefordult a moábitákkal és az egyiptomiakkal, 22-23. v. Moáb sugallja a testi vágyakat, amelyek hadakoznak a lélek ellen, 1Pt 2,11., míg Egyiptom ösztönzi azokat a világi befolyásokat, amelyeknek egyszer rabszolgái voltunk, és amelyeknek ellen kell állnunk, nehogy újra rabszolgái legyünk, 1Jn 2,15-17. Ezért legyünk „erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében", Ef 6,10.