Skip to main content

06.24 Ha szenvedünk... Uralkodni fogunk

OLVASNIVALÓ: 
1Krónika 27,1-15

DÁVID KIRÁLY szánalmas bukásainak ellenére figyelemre méltó párhuzamok vannak az ö megtapasztalásai, valamint az Úr Jézuséi között. Dávid, akit Saul gyűlölt és üldözött, mint egy fogolymadarat a hegyekben, előképe az Emberfiának, akinek nem volt hova lehajtania a fejét. Dávid, legyőzve a filiszteusokat és megalapítva királyságát, emlékeztet bennünket az Emberfiának ítéletben való eljövetelére, kiűzve királyságából mindenkit, aki gonoszságot cselekszik, vagy botrányt okoz. Dávid, aki vitathatatlanul „gonoszság, vagy ellentét" nélkül uralkodott, bizonyos mértékig előrevetíti árnyékát az Úr Jézus Krisztus eljövendő királyságának.

Mai olvasmányunk egy dicsőségtáblából áll, amely annak a tizenkét főparancsnoknak a nevét tartalmazza, akiket Dávid nevezett ki, amikor királyságát felállította. A 11. fejezetben mind a tizenkettő vezetőként van megemlítve, akik elmentek Dávidhoz Hebronba. Az első háromnak a hőstettei bizonyos részletességgel olvashatóak. Ezek azok a férfiak, akik együtt szenvedtek Dáviddal elvettetésében, és most megkapják jutalmukat. Ahogyan Dávid embereivel volt, úgy lesz velünk is. Sok nyomorúságon keresztül kell bemennünk Isten királyságába. Csel 14,22. Dicsekedünk nyomorúságainkkal, mert arra vannak szánva, hogy kibontakoztassák jellemünket, szorosabb közösségbe vezessenek Ővele és hasznosak Urunk számára, Róm 5,3-5.

Nekünk is gondolnunk kell arra a napra, amikor el fog jönni az Úr, hogy megdicsőüljön szentjeiben és gyönyörködjön mindazokban, akik hisznek, 2Tesz 1,10. Akkor majd mindenki Istentől fogja megkapni jutalmát és dicséretét, 1Kor 4,5. Az Úr nemcsak azt a reményt villantja fel előttünk, hogy helyünk van Atyja házában, hanem azt is, hogy részesei leszünk eljövendő uralmának. Ezeréves uralkodásával kapcsolatban az Úr ezt mondta tanítványainak: „az újjászületéskor, amikor az embernek Fia beül az Ő dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe és ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét", Mt 19,28. Szorgalmasan kell táplálnunk hitünket elszántsággal, bátorsággal, erénnyel stb., hogy bőven adassék majd nekünk az Urunk és Üdvözítőnk örök királyságába való bemenetel, 2Pt 1,5- 11. Erre a napra gondolva Jézus ezt mondta: „aki elhagyta házait, vagy fitestvéreit... vagy atyját, vagy anyját,... az én nevemért, mindaz százannyit vészen", Mt 19,29; vö. 2Tim 2,12. „Bizonyára van jutalma az igaznak", Zsolt 58,11.