Skip to main content

06.25 Szolgálj neki tökéletes szívvel

OLVASNIVALÓ: 
1Krónika 28,1-10

DÁVID NEMZETGYŰLÉST hívott össze, hogy kihirdesse Salamonnak Isten általi királlyá választását, mint olyan valakiét, aki az Ő házát fel fogja építeni. Ugyanúgy, ahogyan halálának közeledtével Mózes bátorította Józsuét, 5Móz 31,7-8, és ahogyan Pál, mielőtt eltávozott volna, figyelmeztette Timóteust, hogy tűrjön kitartóan, mint Jézus Krisztus jó vitéze, 2Tim 2,3, Dávid felszólította Salamont: „ismerd meg a te atyád Istenét, és szolgálj néki tökéletes szívvel és jó kedvvel" 9. v. A vének jól teszik, ha bátorítják a fiatalabbakat, hogy folytassák Isten munkáját.

Ismernünk kell Istent, nemcsak úgy, mint Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Istenét, vagy, mint apánknak Istenét, hanem mint a mi Istenünket; „Isten! én Istenem vagy Te", Zsolt 63,1 Meg kell vallanunk Őt, mint Egyetlent, akivel személyes ismeretségben vagyunk. Az igazi hívő embert úgy írják le, mint olyan valakit, aki „megismerte az Istent", Gal 4,9. Pál legcsípősebb megjegyzése a testies korintusiaknak, akik ismeretükkel dicsekedtek, ez volt: „némelyek nem ismerik Istent", 1Kor 15,34. A Szent Isten ismerete elvégzi bennünk, hogy féljünk a bűntől, és arra indít, hogy szolgáljunk neki. Ez az egyetlen célja üdvösségünknek, 1Tesz 1,9. Isten ismételten azt parancsolta a fáraónak „Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nékem", 2Móz 8,1.20. Így sürgette Dávid is Salamont, hogy szolgálja az Urat teljes szívvel; vö. 1Sám 12,20.

A Szentírás a szívet úgy kezeli, mint amely az ember érzéseinek, gondolatainak és cselekvéseinek forrása. Az 1Móz 6,5-6 beszél az ember szívének gondolatairól és Isten szívének bánkódásáról. A „szív" szó a legbelső embert jelenti, az igazi embert, nem a külső megjelenést, amely félrevezető lehet; lásd 1Sám 16,7. Az emberi szív csalárdságát és megbízhatatlanságát csak Isten látja meg, Jer 17,9-10; Zsid 4,12. Az ő értelme végtelen, Zsolt 147,5. Mi hajlamosak vagyunk arra, hogy indítékaink zavarosak legyenek, gyakran önmagunknak tetszelgünk, vagy testvéreinknek, embertársainknak, miközben félszívvel megpróbálunk Istennek is tetszeni. A tökéletes szívvel való szolgálat őszinte buzgalmat jelent. Azok, akik Dávidot trónra emelték, nem „kettős", vagy „megosztott" szívvel jártak el, 1Krón 12,33; Hós 10,2.

Imádkozzunk: „teljes szívvel féljem nevedet", Zsolt 86,11. Csak imádkozással lehet eljutni odáig, hogy Isten szentségének fénye ránk ragyogjon, Zsolt 139,23. Jussunk el mindnyájan odáig, hogy megismerjük Őt, és jobban szolgálhassunk neki.