Skip to main content

06.28 Dicsőség töltötte be a házat

OLVASNIVALÓ: 
2Krónika 3,14; 4,1; 5,1-14

MIUTÁN SALAMON BEFEJEZTE a templomot, amely a szövetségláda behozatalával érte el csúcspontját, egybehangzó dicséret és az Úr dicsősége töltötte be a házat. A dicsőséggel betöltött templom, mint Isten népének kijelölt gyülekezési helye, számunkra arra a napra mutat, amikor minden nemzet fel fog jönni Jeruzsálembe imádatra, Zak 14,16. De azok az elemek, amelyek közösek abban és a pusztai sátorban, tanulságot hordoznak számunkra, akik Isten mai lakóhelye vagyunk, 1Kor 3,16. Figyeljünk meg hármat ezek közül:

(1)  Az oltár, az áldozat helye. Ahogyan a sátorban is volt, ez az első megszentelt eszköz, amellyel találkozunk a keleti bejáraton belül. Isten ezt mondta Mózesnek: „Ott jelenek meg az Izráel fiainak", 2Móz 29,34. Az embernek először Krisztus kiöntött vérének útján kell Istenhez jönnie, aki odaadta magát váltságunkért, „ajándékul és áldozatul az Istennek", Ef 5,2. Az oltárnál találkozunk Istennel. „Hadd menjek be Isten oltárához, vigasságos örömömnek Istenéhez", Zsolt 43,4.

(2)  A kárpit. Belépünk közvetlenül Isten jelenlétébe „a kárpit, azaz az ő teste által", Zsid 10,19-20, így a gyönyörű függöny Urunk ember voltának erkölcsi és hivatali dicsőségéről beszél. A kékről eszünkbe jut, hogy a mennyből jött le, a finom lenvászonról az Ő tökéletes tisztasága és igazsága, vagyis minden arról a Valakiről beszél, aki „felül való", Jn 8,23; vö. Jel 19,8.

(3)  A frigyláda. Ez volt az egyetlen eszköz, amelyet bevittek a templomba a sátorból. A szentek szentjében helyezték el, és befedték a vérrel meghintett kegyelmi székkel, amelyről Isten ezt mondta: „ott jelenek meg néked és szólok hozzád", 2Móz 25,22. Mi belépünk a szentek szentjébe Jézus vérének érdeméért. Az akácfa, amelyet a görög ÓSZ-ben „romolhatatlannak" neveznek, Krisztus bűntelen ember-voltáról beszél; az arany, amely azt teljesen beborította, és amely mindenekfelett drága, és mindenekfelett dicsőséges, az Ő istenségére utal. Így „járuljunk hozzá", Zsid 10,19-22.

Az oltár, kárpit és frigyláda Őróla beszél, aki az Út, valamint az Ajtó. Őhozzá jőve Istenhez jövünk.

Isten templomában minden és mindenki az Ő dicsőségéről beszél, ezt kiáltva: „Szent, szent, szent a seregek Ura", és „méltó a megöletett Bárány", Jel 5,12. Gyönyörködik abban, ha olyanoknak talál minket, akik dicsőítik Őt és hálát adnak neki.