Skip to main content

06.30 Az elszakadás okai

OLVASNIVALÓ: 
2Krónika 10,1-19

EZ A FEJEZET Izráel szomorú elszakadását jegyzi fel, amikor az északi tíz törzs megtörte a Dávid házához való hűséget, és elszakadt Júdától, valamint Benjámintól.

Az Isten népe közti szakadás közvetlen okai nyilvánvalónak és egyszerűnek tűnhetnek. De a háttérben lévő okok bonyolultabbak, gyakran sokkal korábban történt eseményekben és felmerülő érzésekben találhatóak. Izráelben a következőket találjuk:

(1)  Örökölt sérelmek. Sokkal Dávid napjai előtt Efraim féltékeny volt más törzsekre, és csak Gedeon engedékenysége csillapította le oktalan haragját. Ismét kimutatták veszekedésre hajlamos szellemüket Jefte napjaiban, Bír 8,1-3; 12,1-3. Azt találjuk, hogy Efraim, noha kiváltságos volt, irigykedett Júdára, ahonnan Isten választott királya származott, és ahol az Ő választott lakóhelye volt. Hála Istennek, ez a viszály végül megszűnik majd; lásd Ézs 11,13; Ez 37,15-22. Az irigység vagy gőg meg nem ítélt érzései még ma is kiszámíthatatlan károkat okoznak.

(2)  Salamon gőgje. Salamon testi vágyainak kielégítése vezetett oda, hogy pogány feleségei hatására engedetlen lett Isten iránt, és súlyos adókat és kényszermunkát vezetett be, hogy felépítse ezeket a palotákat és pogány templomokat. Így idegenített el sokakat.

(3)  Roboám beképzeltsége. Roboám a maga kihívó magatartásával semmibe vette a tapasztalt tanácsadók szavait, akik pedig magukba szívták Salamon bölcsességét. Ehelyett fiatalabb barátaira hallgatott és kérelmezőinek „keményen" válaszolt, feledve apjának példabeszédét: „Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését", Péld 15,1. Ezután Adorám elküldése, aki az erőltetett adószedés felügyelője volt, csak tovább növelte a sérelmeket, 2Krón 10,18.

(4)  Jeroboám becsvágya. Itt volt egy rátermett ember, akinek előbbre jutási vágyát Isten támogatta, és megígérte, hogy teljesíti. De Ő megvetette Isten jóságát, és uralkodási vágyában mindenkinél gonoszabbul cselekedett, aki előtte volt, 1Kir 11,37; 14, 9.

Mind a korintusi gyülekezetnek - ahol a sok hiba miatt sürgős szükség volt helyreigazításra -, mind a filippi örvendetesen egészséges gyülekezetnek ugyanarra az intésre volt szüksége: „Kérlek azonban titeket testvérek... ne legyenek köztetek szakadások", 1Kor 1,10; vö. Fil 1,27. Mutassunk tehát önfeláldozó és önmegtagadó szeretetet, amely mindent összefűz tökéletes harmóniában, Kol 3,14, „igyekezve megtartani a Szellem egységét", Ef 4,1-6.