Skip to main content

07.03 „Első szeretet" és „első utak"

OLVASNIVALÓ: 
2Krónika 18,1-19,3

MIÉRT URALKODOTT JÓSÁFÁT ENNYIRE ÁLDOTTAN? „Mivel az ő atyjának, Dávidnak előbbi útain járt", 17,3-4. Ez Isten parancsolatainak őszinte megtartását jelenti. De ennek ellentétéről olvasunk ma, hogy „az istentelent" segítette. Jósáfátnak mind ősapja Dávid, mind pedig közvetlen apja Asa jól indult, de a későbbi években szégyenteljes bűnbe esett. Milyen nagyszerű volt Dávid kezdeti története, megölve az oroszlánt és a medvét, utána Góliátot. Majd kétszer is irgalmat mutatott megrögzött ellensége Saul király iránt, amikor megölhette volna. Később mégis könnyelművé lett, és miközben mások vezették hadseregét, ő gyilkosság és házasságtörés bűnébe esett. Az ő esetében Isten meghallgatta bűnbánó kiáltását, és bensőjében helyreállította. A jó Ezékiás király, valamint a jó Jósiás király ugyancsak gonosz tévedések vétkébe esett olyan élet után, amelyben hűségesen szolgáltak Istennek.

Közülünk legtöbben emlékszünk arra az örömre, amelyet a bizonyságtétel jelentett, amikor megtértünk. A miénk ma is ez az öröm? Vagy pedig az efézusi gyülekezethez hasonlóan elhagytuk az első szeretetet? Isten ezt mondta Izráelnek: „Emlékezem reád gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére, amikor követtél engem". De aztán így kiált: „Elhagytak engem, az élő vizek forrását", Jer 2,2.13. Elveszítettük gyönyörködésünket az imádságban és az Ige szolgálatában? Ha így van, mi az oka?

Jósáfát esetében az történt, hogy amikor Isten adott neki „nagy gazdagságot és tisztességet", sógorságot szerzett Akháb királlyal, aki meggyilkoltatta Nábótot, és arra törekedett, hogy Illést is megölesse, 2Krón 18,1. Az anyagi gyarapodás csapdát jelent. Jósáfát valószínűleg azt gondolta, hogy fiának, Jórámnak házassága Akháb lányával, segíteni fogja Júda és Izráel újraegyesítését. De mi közössége lehet a világosságnak a sötétséggel? Ez felemás iga volt, amelyet mindkét szövetség mélyen elítél, 2Kor 6,14-18. „Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok", 1Kor 15,33, és fia, apjának halála után legyilkoltatta minden testvérét.

Milyen ragyogóak voltak a hívők „első útjai" Pünkösd után. De hamarosan képmutatás és kicsinyes féltékenység gyengítette a bizonyságtételt. Ha „gazdagságunk és dicsőségünk" van, bármilyen kicsi is az, óvakodjunk olyan tiszteletreméltóság fenntartásától, amely megakadályozza, hogy bátran bizonyságot tegyünk megvetett és elvetett Urunkról. Ha a fiatalos tűz kihunyt, Isten felelevenítheti.