JÓSÁFÁTOT most Moáb, Ammon és Edóm hatalmas szövetsége fenyegeti. Ennek következményei az alábbiak voltak:
(1) Félelem. A király megtanulta: „Jobb az Úrban bízni, mint főemberekben reménykedni", Zsolt 118,9. Imádkozásra szólította fel a nemzetet. Ha egy igaz ember buzgó imádsága sokat használ, mennyivel többet használ sokaknak imádsága? Néha, mi is joggal félhetünk, mert a gonosz bástyái itt vannak a világban, és megtalálhatók még a saját szívünkben is. Azonban mi is imádkozhatunk: „Ó, mi Istenünk... nincsen mibennünk erő... csak Tereád néznek a mi szemeink". Akkor mi is elmondhatjuk Dáviddal: „Megkerestem az Urat és meghallgatott engem és minden félelmemből kimentett engem", Zsolt 34,5. Jósáfát imádsága nem volt felületes, hanem együtt járt a következőkkel:
(2) Böjtölés. Önkéntes tartózkodás az étkezéstől, hogy energiát szánjunk belső elcsendesedésre. Az Úr úgy beszélt erről, mint valamilyen lényegében személyes dologról, amelyet titokban kell tartani, Mt 6,16-18. Az Úr szolgái néha mégis végezhetnek önmegtagadó könyörgésekkel együtt, Csel 13,1-3. Kereshetjük mi is az eredménytelen bizonyságtétel okait. Nem kellene-e kiáltanunk: „szenteljetek böjtöt, hirdessetek gyűlést... hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket"; lásd Jóel 2,12-17.
(3) Közösség, amelyet a közös veszedelem élesztett fel. Kiváltság, ha részt vehetünk imádkozó közösségben saját szellemi javunkra, ahogyan az istenfélő vének tették. Júda minden városából jöttek férfiak feleségükkel és gyermekeikkel együtt, hogy imádkozzanak. Asszonyokat nem választottak ki, mert ők nem voltak a lévitákhoz hasonlóan nyilvános munkára elhívva. Néhányan azonban költséges utazást vállaltak. Az istenfélő nők jelenlétében egészen más lesz egy imaösszejövetel. Elhozták gyermekeiket is, mert a gyermekeknek korai tapasztalatokat kell szerezniük Isten jelenlétéről, és egyébként is „ilyeneké a mennyek országa". Nem hagyták otthon őket a szolgákra. Vegyük komolyan a gyermekek igényeit összejöveteleinken; vö. Neh 8,2.
Aztán Jaháziel üzenete jött az Úrtól: „Ne féljetek". Bármilyenek is félelmeink belül, vagy ellenségeink kívül, az üzenet a következő: „nem ti harcoltok velük, hanem az Isten", 2Krón 20,15. Így az imádkozás helyt ad a bizalommal teljes dicsőítésnek, 18-19.21, A szabadulás ugyanis váratlan utakon jön azokhoz, akik imádkoznak: az ellenségek egymásra támadtak és Júda megszabadult.