UZZIÁS KIRÁLY kedves dolgot cselekedett, ahogyan apja tette. De apja, Amásia jó indulás után szomorúan végezte; lásd, 25. "Legyetek az én követőim (utánzóim)", mondja Pál, de jelentőségteljesen hozzáteszi: „ahogyan én is Krisztusé". Kit követünk valójában? Ameddig Uzziás Isten segítségét kereste, boldogult. De olyan őszintén kereste-e az Urat, mint Ézsaiás? - „Lelkem utánad vágyott éjszaka, az én szellemem is bensőmben téged keresett", 26,9. Vagy nagy mértékben csupán Zakariás próféta befolyása alatt állt? 2Krón 26,5. Személyes meggyőződésre és odaszentelésre van szükségünk. Uzziás jót cselekedve - amelyet dicséretére jegyeztek fel - csodálatos segítséget kapott mindaddig, amíg szívében fel nem fuvalkodott.
Uzziást elbizakodottsága ismeretében rossz embernek minősíthetnénk, Isten azonban népének megítélésében nagylelkű. Ők „megtartották a Te beszédedet", mondta Urunk Jézus a tanítványairól, akiknek szóvivője háromszor megtagadta, miközben a többiek elhagyták Őt és elmenekültek. Vajon mi megítélhetjük-e testvéreinket úgy, mint Urunk, akinek szeme, mint a tűz lángja. Arra vonatkozóan, hogy mi a helyes, Isten Igéjének világosságában kell döntenünk. Ami a mások indítékait, vagy általános hűségüket illeti, „idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait",1Kor 4,5; Lk 6,37.
Isten mégsem részrehajló népének megítélésében. A múlt jó cselekedetei nem jelentenek mentséget a jelenlegi engedetlenségre. Isten a kevélyeknek ellene áll, így Uzziást ítélet sújtja. Jólétedben óvakodj az önteltségtől. „Mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni", Róm 12,3. Uzziás azzal a gőgös és kitartó próbálkozásával, hogy illatáldozatot mutasson be, a papok helyét bitorolta. A papságnak, valamint a királyságnak előjoga olyan igény, amelyet Isten kizárólag Fia számára tartott fenn, akinek Melkisédek szép előképe, 1Móz 14,18; Zsid 7,1-4. Indulhatunk magasröptű elképzelésekkel és őszinte igyekezettel, hogy tetsszünk Istennek, de ha jön a siker, őrizkedjünk az elbizakodottságtól, amely Isten nemtetszésével és esetleg nyilvános megszégyenüléssel jár. „Aki ezt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék", 1Kor 10,12.