Skip to main content

07.10 „Az Úr az igazat megpróbálja"

OLVASNIVALÓ: 
2Krónika 32,24-31

EZÉKIÁS SOK MEGPRÓBÁLTATÁSON ment keresztül. Először legyőzte azt a hátrányt, amit egy gonosz apa jelentett. Azután, amikor meghívta izraelita testvéreit, hogy csatlakozzanak a Páska megünnepléséhez, néhányan kigúnyolták; de a megvetés nem csökkentette elszántságát. Később Asszíria gőgös hadserege fenyegette, amely akkor a világ uralkodó hatalma volt, ő azonban nyugodtan megtette az előkészületeket és így bátorította csapatait: „Velünk van az Úr, a mi Istenünk, hogy megsegítsen minket". Ezután ő és Ézsaiás „imádkozott és kiáltott az éghez" és Isten csodálatos szabadítást adott. Így Ezékiás „felmagasztaltatott minden pogányok szemei előtt", 23. v. Most egy másik próba következik.

A mai napi olvasmányunk azt mondja, hogy „az időben", amikor diadalait aratta, Ezékiás halálos betegségbe esett; de „arcát a fal felé fordította", Isten irgalmát keresve. Isten elvégezte, hogy az árnyék a napórán visszafelé menjen annak jeleként, hogy meg fog gyógyulni, 2Kir 20,1-11. Ezután jöttek a babiloni követek, akik rögtön a csodálatos jel felől érdeklődtek, és „Ezékiás hallgatott rájuk". Lehet, hogy ők is a segítségét kérték a hatalmas asszíriaiak ellen? Ő megígérte Istennek, hogy „csendesen jár", alázatos lesz teljes életében, de meghatotta a hízelgés és megmutatta a pogányoknak minden kincsét. Nyilván elfelejtkezett róla, hogy ezek az erőforrások értéktelenek Isten segítsége nélkül, és ezért megérdemelte Ézsaiás szigorú megrovását, Ézs 38,15; 39,6. Sok jó embert megrontott már a jólét és hízelgés, amikor más kísértésnek nem sikerült őket elbuktatniuk. „Felfuvalkodott" Uzziáshoz hasonlóan, mert a gőg minden emberi szívben ott lakik. Legyünk biztosak benne, hogy Isten nem enged bennünket megpróbálni jobban, mint amit képesek vagyunk elhordozni, de jól tesszük, ha imádkozunk: „ne vígy minket a kísértésbe", 1Kor 10,13; Mt 6,13.

Ebben a dologban Isten elhagyta Ezékiást, „hogy megkísértse őt, és meglássa, mi van az ő szívében", 2Krón 32,31. Áz ilyen megpróbáltatásokban Isten bemutatja, mi pedig megismerjük állhatatlan, balga szívünknek esendőségét. Isten vezette Izráelt keresztül a puszta megpróbáló körülményein, hogy megalázza őket, feltárva az Ő parancsaival szembeni igazi magatartásukat, 5Móz 8,2.16. Imádkozzunk állandóan: „Segélj, hogy megmaradjak", Zsolt 119,117, hogy azután ezt mondhassuk: „Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany", Jób 23,10.