Skip to main content

07.11 Manassé: bővölködő kegyelem

OLVASNIVALÓ: 
2Krónika 33,1-25

KÉT DOLOG VAN ebben a szomorú leírásban, az emberi szív gonoszsága, és Isten túláradó kegyelme, amely felülmúlja azt. Valóban azt a címet adhatjuk Manassé történetének, amit Bunyan János adott önéletrajzának: „Bővölködő kegyelem, a bűnösök közül elsőnek" [megjelent az Evangéliumi Kiadó gondozásában); vö. Róm 5,20. Manassé, apját megtagadva, kirívó módon oltárt épít hamis isteneknek, még a templomban is felállítva egy bálványt. Szellemidéző hipnotizálható egyéneket alkalmazott és támogatta a bálványimádással járó kegyetlenséget és szexuális erkölcstelenséget. Ami még rosszabb, a nép követte. Apjához, Ezékiáshoz hasonlóan Manassénak is ismernie kellett a parancsolatot: „Ne csinálj magadnak faragott képet": engedetlensége tehát kihívó volt, 2Móz 20,4-5. Isten irgalmasan megdorgálta, de „mivelhogy hamar a szentencia nem végeztetik el a gonoszságnak cselekedőjén, egészen arra van az emberek fiainak szíve őbennök, hogy gonoszt cselekedjenek". Manassé és népe „nem figyelmeztek reá", Préd 8,11; 2Krón 33,10, Egészen addig nem, míg el nem vitték láncok között Babilonba, ahol „teljesen megalázta magát", Isten pedig kegyelmesen helyreállította lelkét, 12-13. v.

Ezután Manassé nyilvánosan megtagadta korábbi életútját; az igazi bűnbánat bizonyítékát szolgáltatta (példaként szolgál tehát azok számára, akik állítják megtérésüket, de kevés bizonyítékát adják az új életben járásnak), Lk 3,8. Milyen bátorító ez azok számára, akik gyermekeik útjáért imádkoznak! Ezékiás kétségkívül nemcsak tanította Manassét, hanem gyakran imádkozott is érte, Ézs 38,19. Sohasem látta meg imájának meghallgattatását. Mégis válasz érkezett rá, sokkal halála után. Tehát csak imádkozz továbbra is!

Isten csodálatosan jó, és kész a megbocsátásra, mégis azt aratjuk, amit vetettünk. A gonosz, amelyet az emberek cselekszenek, utánuk is él. Manassé megtérése nyilvánvalóan túl későn történt ahhoz, hogy visszavezethesse a nemzetet a szentséghez. A magaslatokat nem távolította el, a fia Amon pedig „még sokasította... a bűnt". „Mert megjelent az Istennek... kegyelme", és mivel tiszta kegyelem az, üdvösségre juttat minden fajta és mindenféle állapotú embert, Tit 2,11. Közülünk mindenkinek el kell mondania: „Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok". A „bűnösök közül az első" már Krisztussal van, mégis, ma is sokan, akik Bunyanhoz hasonlóan ismerik Istent és ismerik önmagukat, hálásan gondolnak arra, hogy Bunyan könyvének címe rájuk is vonatkozik, 1Tim 1,15.