Skip to main content

07.13 Bölcsesség és ostobaság

OLVASNIVALÓ: 
2Krónika 35,1-26

MINT MINDEN IGAZI ÉBREDÉSNÉL, Jósiásnak Júdában végrehajtott reformációjánál is jellemző volt az Isten Igéjéhez való tiszteletteljes odafordulás. Ő és a nemzet elkötelezte magát a teljes engedelmességre, 34,30-33. Az ószövetségi korszaknak a legvégén Isten ezt mondja: „Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, amelyet rendeltem általa a Hóreben az egész Izráelnek", Mal 4,4. Ez magában foglalta Jahve ünnepeinek a megtartását is. Jósiás megparancsolta a papoknak, hogy készüljenek fel az első ünnepre, a Páskára „Isten Igéje szerint" és „amint az meg van írva Mózes könyvében". A kovásztalan kenyér hétnapos ünnepe következett. Ezékiás páskája nagyobb volt, mint bármelyik Salamon óta. Állatokat adott az áldozathoz, és a népnek, hogy egyenek az egy hét alatt. De Jósiás sokkal többet adott, 2Krón 35,7. Egy király sem tartott ilyen Páskát, mint az övé volt, 18. v. Jósiás előkészületei olyan alaposak voltak, hogy a dátumot sem kellett megváltoztatni, ahogyan Ezékiás tette. Míg más áldozatokat a nép főzve evett meg, a páskabárányokat roston sütötték meg a Szentírásnak megfelelően, 13. v.; 2Móz 19,9, (Krisztus előképe, aki elszenvedte a tüzes ítéletet érettünk), 1Kor 5,7-8. Végül, noha az északi törzsek már Asszíria rabságában voltak, sokan eljöttek Jeruzsálembe, úgyhogy „egész Júda és Izráel" megtartotta az ünnepet.

„Mindezek után" elesett Jósiás, a jó király. A fáraó hadserege a tengerparti utat használva Asszíria felé vonult. Jósiás buzgón törekedett országának megvédésére, noha Egyiptom nem állt hadban vele. Elfelejtkezett Salamon tanácsáról: „Ne indulj fel a versengésre hirtelen", és hogy veszélyes beleavatkozni mások harcába, Péld 25,8; 26,17. Őszintén küzdenünk kell manapság is a hitért, de ne fecséreljük energiánkat szükségtelen küzdelemben. Jósiás nem vette figyelembe a fáraó békülékeny üzenetét, és álruhába öltözve ment az ütközetbe. Ez nem az Istenbe vetett hit cselekedete volt. Elfelejtkezett Akháb haláláról Rámót-Gileádnál? Az érthető, hogy egy Akhábhoz hasonló gonosz király álcázza magát a csatában, mint Saul király, amikor az endori boszorkányhoz látogat. De nem Jósiás; ez valami jellemétől teljesen idegen magatartás volt, hiszen Ő istenfélő ember volt. Így Izráel fénylő csillaga eltűnt a felhős éjszakában, mi pedig Őt várjuk, aki sohasem fog tévedni, ama Fényes és Hajnali Csillagot, Jel 22,16.