Skip to main content

07.15 Uralkodó Isten - közbelépő ember

OLVASNIVALÓ: 
Ezsdrás 1,1-11

ISTEN SZÁNDÉKAINAK megvalósulása néha késni látszanak, de sohasem maradnak el. Van egy nagyon is biztos értelmezés, amely szerint sohasem késnek egy pillanatot sem. A választott nemzetet szétszórták, nemzeti otthonuk elveszett, nemzettudatuk bizonyos mértékben elhalványult. Isten mégis előkészíti egy olyan nép visszatérését az országba, amely bálványimádóként ment el, de Istent félve jön vissza és újraépíti, sőt megtartja a házat, amíg az Ő Fia, Messiásuk megérkezik. Uralma úgy mutatkozott meg az emberek ügyeiben, hogy egy váratlan eszközt támasztott, Círuszt.

Isten az emberi történelem folyamán mindig támasztott királyokat és uralkodókat, hogy kizárólagos, korlátlan, független akaratát végrehajtsák. Nabukodonozor úgy van leírva, mint Isten „szolgája", Jer 25,9, akit, noha pogány és arra törekszik, hogy saját gonosz szándékait hajtsa végre, Isten felhasznált, hogy az Ő céljait szolgálja. Hasonlóképpen Círusz, egy másik pogány király úgy van említve, mint „pásztorom", Ézs 44,28, és felhasználta Isten, hogy Izráel elveszett juhait visszaterelje országukba, akár szándékában van Istennek engedelmeskedni, akár nincs. Így látjuk Istent munkálkodni a történelemben, aki legfelsőbb céljait valósítja meg az emberek tudatlansága ellenére, néha még rossz szándékú eszközökkel is. Nem ez volt-e a helyzet az Úr keresztrefeszítésénél? „Felhasználja az emberek haragját, hogy Őt dicsőítse".

A visszatérés az isteni uralomnak tulajdonítható, de ez még nem minden, Babilonban Dániel és más kegyes lelkek nem hagyták Istent nyugodni, és állandóan kérték Őt, hogy népét vigye vissza a fogságból. Dániel felismerte a Jer 25,11-14 beteljesedését, hogy az már közel van, és ennek megfelelően imádkozott, vö. Dán 9. Itt van Isten munkájának a kiindulópontja, amely Ezsdrásnál fel van jegyezve - egy idős próféta térdel Babilonban A szenvedés hetven esztendeje hamarosan lejár és ennek elismerése kényszeríti térdre Dánielt, indítja imádkozásra és bűnvallásra. Megvallotta nemzetének tévelygését, és a bűnt sajátjaként ismerte el. „Vétkeztünk", mondja ugyanúgy, ahogyan Ezsdrás és Nehémiás azonosult a nemzettel a bűnvallásban később, Ezsd 9,6-tól; Neh 1,4-től. Dániel imádságának eredményét látjuk Ezsdrás könyvének első versében: „felindította az Úr Círusz perzsa király szellemét". Isten cselekszik, amikor népe imádkozik.