Skip to main content

07.20 A szomorú pohárnok

OLVASNIVALÓ: 
Nehémiás 2,1-20

NEHÉMIÁS A PALOTÁBAN lakott, és úgy látszik, hogy a király kedvence volt. De Mózeshez hasonlóan a szíve a megalázott testvéreivel volt egy, és szíve buzgó volt, hogy bizonyságot tegyen Istenéről. Noha sohasem látta Jeruzsálemet, atyáinak városát, szerette azt, és érzéseit a Zsolt 137,5-6 szavaival lehetett összefoglalni. Testvérei jöttek, és szomorú beszámolóval szolgáltak neki Jeruzsálem helyzetéről, úgy, hogy sírva fakadt, Neh 1,4. Nem ő volt az utolsó, aki sírt Jeruzsálem felett. Nála messzemenően nagyobb Személy is ezt tette, vö. Lk 19,41. Nehémiás imádkozik és vallást tesz népének bűneiről, és kéri az Urat, hogy találjon meghallgatásra a királynál.

Négy hónap múlt el, mire Isten megnyitotta az utat számára, hogy cselekvésbe fogjon. Ennek a szándéknak a terhét négy hónapig hordozta, mielőtt a király megkérdezte tőle, hogy miért szomorú. Négy hónap telt el, amely alatt kétségtelenül szüntelen imádkozott. A királyi szolgáknak tilos volt, hogy a király előtt lehangoltak, vagy szomorúak legyenek. Ez baljóslatú volt, és összeesküvést sejtethetett a királyi udvarban, vö. Eszt 4,2. Nehémiás azelőtt nem volt szomorú, a király pedig észrevette, és megkérdezte tőle, hogy miért az?

Nehémiás a királyok Királyának tróntermében volt udvaronc és Perzsia királyától rögtön odafordul, hogy felsőbb tanácsot keressen. Ez rögtönzött, jól irányzott imádság volt. Imája állandó erőforrása volt, és Istenre bízta magát. Ez nekünk is kiváltságunk, bármilyen is megtapasztalásunk, a szív, amely Istennel érintkezésben van, mindig őhozzá fog fordulni, még a legkisebb dologban is. Az az ember, aki így egy pillanat alatt meg tudja találni Istent, bizonyára gyakran szokott Isten jelenlétébe látogatni. Nehémiás nem válaszolt addig, amíg nem imádkozott. Istennel járt, ezért beszélt Istennel. Élünk-e mi ilyen igazán és ilyen egyszerűen közösségben Istennel, hogy bármely pillanatban és bármilyen helyzetben Ő elé vigyük ügyünket vezetéséért és segítségéért?

Istentől vezettetve Nehémiás azt kéri a királytól, hogy küldje el őt Jeruzsálemet felépíteni. Távolról csak nézhette és sirathatta népének romlását, de igazi építő volt, és el akart menni oda. Közösségben kell lennünk Istennel, hogy igazi építők lehessünk. Pál azt mondta magáról, hogy „bölcs építőmester", vö. 1Kor 3,10. Mi milyen építők vagyunk? 1Kor 3,12.