Skip to main content

07.20 Bevezetés Nehémiás könyvéhez

OLVASNIVALÓ: 
Nehémiás

EZ AZ ÓSZÖVETSÉG utolsó történeti könyve; mintegy 25 évre terjed ki (Kr. e. 445-420). Az időszak szellemi állapotát Malakiás olvasása révén képzelhetjük el.

Ezsdrásnál láttuk a visszatért maradékot, valamint a templomnak és az istentiszteletnek újjáépítését. Nehémiásnál Jeruzsálem falainak újjáépítéséről szól a feljegyzés, valamint a nép polgári helyzetének helyreállításáról. A szívnek igaznak kellett lennie Isten előtt és helyre kellett állítani az Ő lakóhelyét. Az Ő szolgálatának munkája a világban ezután haladhat előre.

Mindig szükséges, hogy Istennek embere legyen. Ezsdrás akkor tért vissza, amikor arra volt szükség, hogy felrázzák a népet, és lényeges volt képessége, mint „felkészült írástudóé". Most falakat kellett újjáépíteni, és Nehémiásra, a gyakorlatias hajlamú emberre volt szükség. Mintegy tizenkét évvel Ezsdrás után érkezett meg Jeruzsálembe a tartomány helytartói rangjában. Hatalma volt, hogy újjáépítse a város falait, és biztonságba helyezze az újjáépült templomot.

Nehémiás eredményességének titka abban volt, hogy problémáit állandóan Istenhez vitte. Az imádkozás embere volt - a könyvben sokszor látható ima közben, 2,4; 4,4-5; 5,19; 6,14; 13,14. 22.29.31; vö. 1,5-11. Szokása volt Istenhez fordulni, az Ő bölcsességét és erejét keresve. Azt az erőt mutatja be, amely az Istentől való alázatos függőségből származik, Nehémiás igaz marad Istenhez és elveihez, így legyőz minden ellenséget és leküzd minden akadályt. Egyenes szívű ember volt, akit főképpen alázatos és tiszta természet jellemzett, és feltárta azt a hatalmas erőt, amelyet olyan ember gyakorolhat, akinek nincsen olyan szándéka az életben, és nincs ereje, amely nem Istenben összpontosulna. Körültekintő volt, ahogyan mutatják a védelem előkészületei, miközben újjáépítették a falakat, 4. fej. Elfogulatlan és önzetlen volt, gazdagságát mások javára fordította, miközben mások arra használták annak a kornak a viszonyait, hogy gazdagságukat saját szegényebb testvéreik kárára növeljék, 5. fej. Mélyen istenfélő ember volt, mindent, nagy, és kicsi eseményt egyaránt Isten akaratával hozott összefüggésbe, akinek a jelenlétében élt.

A történet első hét fejezetében szemmel láthatóan az építők és a falak dominálnak, míg a 8. fejezettől a Könyv és az istentisztelet kerül előtérbe, valamint az engedelmesség szükséges volta.