Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
Nehémiás 3,1-32

ISTEN HELYESNEK LÁTTA, hogy egy egész fejezetet szánjon a családfők és a községi vezetők neveinek és tetteinek feljegyzésére, akik az újjáépítés munkájában foglalatoskodtak. Miért kellett ilyen sok teret szentelni olyan emberek megnevezésének, akiket egyébként elfelejtettek volna? Azért, mert az Istennek végzett szolgálat nincs elfelejtve. Nincs olyan munka, amelyet az Ő dicsőségére végeztek, és neki elkerülné a figyelmét, és gyönyörködik benne, hogy a legkisebb szolgálat is feljegyzésre kerül. Néhány személy ki van emelve, pl. Báruk, Zakkai fia, aki „buzgósággal", 20. v., dolgozott, Sallum leányai, akik apjukkal együtt dolgoztak, 12. v. és néhány pap, akik „megszentelték" munkájukat, 1. v.

Figyeljük meg az építők némelyikét. Maga Eliásib, 1. v., bár együttműködött, nagyon kevéssé szimpatizált Nehémiás tevékenységével, mivel nyilvánvaló volt Tóbiással való kapcsolata, vö. 13,4. Az elkülönülést megtörte. Őt követően építkeztek Jerikó emberei, az átkozott városéi. Ők megtapasztalták Isten megváltó kegyelmét, ahogyan Krisztus is „megváltott bennünket a törvény átkától, átokká lévén érettünk". Így ők most a szellem újságában szolgáltak, 2. v. Ezt követően, valószínűleg egyedül, Zakkur dolgozott, de munkáját Isten nem felejtette el. Merémóth két szakaszt épített, 4,21. Mesullám együttműködött, de úgy tűnt, hogy szoros szövetségben állt Tóbiással, mert Tóbiás fia az ő lányát vette feleségül, vö. 6,18. A tékoabeliek egy kiemelkedő darabon dolgoztak, 27. v., de vezetőik nem csináltak semmit, 5. v. Vezetőik valószínűleg szerettek beszélni és irányítani, de nyakukat nem hajtották a munkába. Nem maradtak követők nélkül! Gibeon férfiai ott voltak, 7. v. ők azoknak a ravasz ősöknek voltak a leszármazottai, akik rászedték Józsuét, vö. Józs 9,3-tól. Arra emlékeztetnek bennünket, akik egykor voltunk, és amivé a kegyelem tett bennünket. Az ötvösök és kenetkészítők nem nagyon szoktak kemény munkához, de Isten nem felejtette el felhólyagzott tenyerüket, 8. v. Refája vezető volt, gazdag ember, de nem bízta a munkát szolgára, maga végezte azt. Jedája a saját házával szemben dolgozott. Isten népe közül sokan csak keveset tehetnek a nyilvános szolgálatban, de fenn kell tartaniuk otthon a bizonyságtételt. Aztán ott volt Sallum, a Jeruzsálemhez tartozó tartomány egyik felének fejedelme, aki ugyancsak lányaival együtt vett részt, vö. Fil 4,3. Munkájuk, bármilyen is volt, helyt kapott a feljegyzésben, és a hasonló odaadás említést és jutalmat nyer majd egy eljövendő napon.