MÁRDOKEUS benjáminita volt, Saul leszármazottja, 2,5. Az ő munkája volt tehát, hogy befejezze az Amálek elleni háborút, vö. 2Móz 17,8, a Saulra bízott munkát, vö. 1Sám 15,3. Magához fogadta nőrokonát, Esztert, mint saját lányát, és amikor valószínűvé vált, hogy királynő lesz, vele való törődését nem hagyta abba, amint azt bizonyítja az asszonyok házának udvara előtti járkálása, 2,11. Állandóan az volt a célja, hogy segítse a lányt előmenetelének nehéz ösvényén. Később megkapja a legmagasabb megtiszteltetést, amelyet a király adhat, de sohasem önmagáért keresi azt, hanem akkor elégedett, ha népe javát elérhetné a királynő által, akit gyermekkora óta tanácsolt. Az ilyen önmegtagadás ritka és szép.
Miközben Márdokeus alázatos foglalatosságát teszi, meghallja két eunuch összeesküvését, hogy meggyilkolják a királyt. Elmondja Eszternek, aki rögtön tájékoztatja a királyt, 2,21-22. Az eseményt feljegyezték, és később felhasználásra kerül Isten részéről népével kapcsolatos gondviselő bánásmódjában, vö. 6,1-11.
Isten népének ellensége volt az agági Hámán, vö. 1Sám 15,8. Agág Amálek leszármazottja volt, így Hámán amálekita volt. Márdokeus megtagadta, hogy hódoljon előtte, Eszt 3,5. Hámán valamiféle Istennek kijáró tiszteletet igényelt magának. Márdokeust kemény fából faragták. Nem volt hajlandó térdre borulni olyan dölyfös és romlott ember előtt, mint Hámán, még akkor sem, ha a király kegyence volt. Márdokeus most azzal védekezik, hogy ő zsidó, 3,4. Tudják az emberek, akikkel dolgozol, hogy keresztyén vagy? Ha nem, akkor valamilyen válság előbb vagy utóbb arra fog kényszeríteni, hogy bevalljad, különben meg fogsz szégyenülni.
Hivatkozhatott-e Márdokeus arra, hogy „ezt mondja az Úr", amiért nem hajtott térdet? Ez a keleties arcra borulásnak egy olyan cselekedete volt, amely vallásos tiszteletet jelentett. De Márdokeus tudta, hogy csak egy Isten van, annak megtagadása, hogy térdet hajtson, három zsidó ifjút tüzes kemencébe juttatott, vö. Dán 3, és Márdokeus bizonyította, hogy méltó társuk. Ezenkívül egy hithű zsidó nem adhat tiszteletet olyan valakinek, akivel Jahvenak háborúja volt. Nincs jogunk engedékenynek lenni Mesterünk rovására. Márdokeus nem hajtott térdet és a következményeket Istenre hagyta. És mi volt az eredmény! Hámán egy pillanat alatt lebukott magas tisztségéből, Márdokeus pedig felmagasztaltatott. Isten megbecsüli azokat, akik Őt tisztelik.