Skip to main content

07.29 Jób megpróbáltatása

OLVASNIVALÓ: 
Jób 1,1-2,10

A KÖNYV ÖT jelenettel kezdődik, váltakozva a föld és ég között. Jóbot úgy mutatja be, mint tökéletes, igaz embert aki féli Istent és gyűlöli a gonoszt. Gyönyörű családja volt, ő maga egészséges, és törődött családjával. Amikor azok ünnepeltek, ő égőáldozatokat mutatott be értük arra az esetre, ha Istent átkozták volna szívükben, 1,1-5.

Azután a helyszín a mennyre változik. A beszámoló alapján úgy tűnik, mintha a Sátánnak bejárása lenne Isten elé. Máshol ezt mondják róla: „testvéreink vádolója", Jel 12,10. Itt Jóbot azzal vádolja, hogy istenfélelmében önzés van. Feltételezi róla, hogy képmutató. Azt mondja Istennek, hogy hármas védőfallal vette őt körül, őt magát, házát és mindenét. Azt javasolja Istennek, hogy távolítsa el a védőfalakat, és vajon „nem átkoz-é meg szemtől szembe téged?", 11. v. Isten megengedte a Sátánnak, hogy megfossza Jóbot gazdagságától és családjától, aki aztán elmegy, 6-12.

Ekkor a helyszín a földre változik. Négy súlyos csapás éri Jóbot egyetlen napon, kettő ellenségei részéről, kettő pedig olyan, amire az emberek azt mondanák, hogy „Isten csapása", vagyis villám és szélvész, 13-19. v. Az ítélet négy követe mondja el neki, hogy gazdagsága és családja odavan. Megérthetjük fájdalmát, de istenfélelme támaszul szolgál neki, 20. v.-től.

A történet ismét a mennyben folytatódik. A Sátán az első beszélgetésben cinikus; itt szívtelen, 2,1-6. Ezt mondja: „mindent, amije van, odaad az ember az életéért", „verd meg őt csontjában és testében: avagy nem átkoz-é meg szemtől szembe téged?" Az Úr ezt válaszolta: „kezedben van ő, csak életét kíméld", 2,6.

Vissza a földre. A Sátánnak engedélyezve van, hogy megverje Jóbot egy visszataszító betegséggel az egész testén, 7-8. v. Végső csapásul a felesége ezt mondja: „Átkozd meg az Istent és halj meg!", 9. v. De mindennek ellenére ő nem tért el korábbi álláspontjától: „Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!", 1,21; vö. 2,10.

Könnyű hálát adni Istennek, az adományozónak, de hálát adni Istennek, az elvevőnek olyan jellemet mutat, amely a megpróbáltatások ellenére Istenre támaszkodik. Jóbnak nem volt megengedve, hogy megismerje a Sátán sötét jellemét, aki a háttérben tevékenyen közreműködött abban, hogy aláássa Istenbe vetett hitét. Saját megpróbáltatásainkban gyakran maradunk tájékozatlanok a „miértet" illetően. Legyen hitünk Istenben, és dicsőítsük az Ő nevét!