Skip to main content

07.30 Jób és három barátja

OLVASNIVALÓ: 
Jób 2,11-13; 9,1-35

VOLT JÓBNAK HÁROM BARÁTJA, Elifáz, Bildád és Czófár, és amikor hallották az őt ért szerencsétlenséget, eljöttek meglátogatni. Hét nap és hét éjszaka úgy ültek mellette, hogy egyetlen szót sem szóltak. De ahelyett, hogy barátokként viselkedtek volna, bírákként viselkedtek. Először tartózkodóak és előzékenyek voltak, végül azonban szigorúak az ítélkezésben. A vitának három menete volt; mindegyikük beszél, Jób pedig válaszol. Az utolsó körben Czófár visszalép, bennehagyva Jóbot nyomorúságában. A viták Jób keserű kifakadása után kezdődnek, amely a 3. fejezetben van feljegyezve. Összesen 16 beszéd hangzik el; három Elifáztól, három Bildádtól, kettő Czófártól, amelyek mindegyikére válaszol Jób.

Elifáz nagy fennköltséggel tapasztalatból beszél. Gyakran használja azt a kifejezést, hogy „láttam". Tapasztalata egy rémálmon alapszik. De Jób megpróbáltatása sokkal gyakorlatibb volt, amint rettenetes szenvedésen ment keresztül. Elifáz azzal fejezi be, hogy Jóbot képmutatónak nevezi, 15,34.

Bildád beszédeiben a hagyomány tér vissza. „Kérdezd meg csak az azelőtti nemzedéket", és figyeljen atyáik kutatásaira. „Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked?", 8,8-11. Úgy érvel, hogy a szenvedés mindig valamilyen rejtett bűn eredménye, ezért Jób bűnös. Ő is használja a gyűlöletes „képmutató" szót.

Czófár, a törvénytisztelő kemény és irgalmatlan. Jóbot nemcsak képmutatónak, hanem hazugnak is nevezi, 11,3. Nyers és dogmatikus.

Mindez arra ösztönözte Jóbot, hogy védekezzen. Három barátja nem értette meg, hogy szenvedés más is lehet, mint büntetés. Ők azt a szerénységre intő tényt illusztrálják, hogy az istenadta világosságtól távol az ember nem képes helyesen megérteni önmagát, sem az élet célját Isten útjaival összefüggésben. Igaznak tartva magát és filozófiáját, Istent, vagy társait hibáztatja. Ne prédikálj a szenvedőnek: imádkozz vele!

Milyen drágák ezek a szavak; „akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad", Zsid 12,6. Jób védekezésében ártatlannak nyilvánította magát vádjaikkal szemben. Arra vágyott, hogy Isten vegye fel ügyét, ezt mondva: „a Mindenható feleljen meg nékem", 31,35. Isten megfelelt neki a maga idejében, de nem úgy, ahogyan ő várta.