Skip to main content

07.31 Jób hite egy eljövendő megváltóban

OLVASNIVALÓ: 
Jób 19,1-29

OLVASMÁNYUNK JÓB második válasza Bildád beszédére. Ebben Jób elítéli „barátait", mivel ragaszkodnak elmarasztaló vádaskodásukhoz, 1-5. v., panaszkodik, hogy Isten ellenségének tekinti, 6-20. v., könyörületükre tart igényt. Megváltójában való bizalmának fényében, 21-27, és sürgeti őket, hogy hagyják abba üldözését, 28-29. v.

A Jób és kritizáló barátai közt folyó vitában a legmeglepőbb megállapítások egyike Istenbe vetett hitével kapcsolatos. Méginkább figyelemre méltó, ha figyelembe vesszük azt a korai időszakot, amikor elhangzott. Barátai is mondtak néhány igaz dolgot, de ugyanakkor könyörtelenek, sőt rosszindulatúak voltak Jób súlyos megpróbáltatásának értékelésében. Sötét logikájuk elítélte őt, mint bűnöst, akit azért ért a megpróbáltatás, hogy kiderüljön a gonoszság, ami miatt szenved. Jób erre felháborodottan és önigaz módon válaszolt. Igazlátót kívánt „aki kezét közbevethesse kettőnk között", 9,33. Bildád második beszédének végén arra következtet, hogy Jób nem ismeri Istent, 18,21. Ez a megállapítás váltja ki Jób nagyszerű bizonyságtételét.

„Ó, vajha az én beszédeim leírattatnának, ó, vajha könyvbe feljegyeztetnének!... Mert én tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll. És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent".

Hét nagy igazság szerepel a 23-27. versekben lévő megállapításban, amelyek érdemesek a gondos tanulmányozásra és elmélkedésre.

A könyv:   Jóbnak nem volt Bibliája. Vágyakozott egy írott, tekintéllyel rendelkező kijelentésre.

Tudom: Abszolút bizonyosság. Nincs kétség, vagy bizonytalanság.

Az én:   Személyes meggyőződés. Saját hite és bizalma.

Megváltóm:         A „Góel", Vérrokon-Megváltó-Bosszúálló.

Él:           Feltámadás. Zsid 7,25; Jel 1,18.

Utoljára az én porom felett megáll: A két eljövetel.

Ha ez a bőröm lefoszlik is testemben látom meg az Istent: Testi feltámadás.

Csak Istennek isteni Szelleme az, aki ezeket a drága szavakat Jób szívébe és ajkaira helyezhette. „Megváltóm", ó, milyen szépnek tűnik ez a kedves név: Senki más, csak az Úr Jézus a maga dicsőségében fogja ezt a tiszteletteljes címet viselni.