MIUTÁN JÓB ELHALLGATTATTA három barátját, Elihu, a fiatalember kezd el beszélni. Ő a legérdekesebb jellem. Egyedül neki van nemzetségtáblázata a könyvben, Jób 32,2. Neve azt jelenti, hogy „Ó Isten", vagy „Isten maga". Búz leszármazottja volt, aki Ábrahám unokaöccse volt, 1Móz 22,21. Jób kifejezte azt a vágyát, hogy legyen valamilyen közbenjáró, hogy közte és Isten között cselekedjen, 9,33. Ez az a helyzet, amelyet Elihu betölt. Azt állítja, hogy Isten Szellemének ihletése által beszél, 32,8.18; 33,4. Bizonyos értelemben annak előképe, akiről ezt mondták: „egy a közbenjáró Isten és ember között, az ember Krisztus Jézus", 1Tim 2,5.
Figyelmezteti Jóbot négy megállapításával kapcsolatban, amelyeket önmagáról tett. „Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül; mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem", Jób 33,9. Felveti a négy vádat is, amiket Isten ellen felhozott. „ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem! Béklyóba veti lábaimat és őrzi minden ösvényemet", 10-11. v.
Jób önmagával és Istennel kapcsolatos megállapításaira válaszul Elihu négy módot mutat, amelyeken Isten beszél az emberhez, hogy feltárja számára igazi állapotát, mint bűnösét, és elvegye a gőgöt az embertől, Jób 33:17. Itt az evangéliumot látjuk dióhéjban. Szól (1) álomban, 15. v.; (2) veszélyben való megoltalmazás által, 18. v.; (3) súlyos betegségben, 19-22. v. és (4) követ, vagy igehirdető által, 23. v. Ezek olyan módszerek, amilyeneket Isten azóta is felhasznál. Amikor a bűnös megvallja: „Vétkeztem és az igazat elferdítettem, de nem eszerint fizetett meg nékem", 27. v., akkor belép Isten: „Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam", 24, v. Négy eredmény létezik annak a számára, aki így megszabadult: (1) gyermekké lesz; (2) imádkozik; (3) meglátja Isten arcát, és (4) igazként áll meg Isten előtt, 25-26. v.
Jób később megtanulta ezeket a fontos leckéket, amikor Isten szólt hozzá a forgószélből, ugyanezekkel az áldott eredményekkel, 42,5-6. Az evangélium nagy alapelve ugyanaz napjainkban, mint Jób napjaiban volt. Először bűnbánatra van szükség, aztán bűnvallásra, ezt követi Isten váltságának hittel történő elfogadása, a kifizetett váltságdíj. Egyedül ezekkel az eszközökkel található meg a válasz erre a kérdésre: „hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?", 9,2.