Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
Zsoltár 2,1-12

A MÁSODIK ZSOLTÁR a Messiás hivatali dicsőségét hangsúlyozza. Gondolatainkat a jövőre irányítja, amikor a trónon fog ülni, és minden ellensége a lába alatt lesz.

A zsoltárnak 12 verse van és négy szakaszra oszlik, amelyik mindegyikéhez három vers tartozik. Négy beszélő van, mindegyik szakaszban egy. Az első szakaszban, 1-3. v., a lázadó hangja szól, az emberé, aki fellázad az Úr ellen és Felkentje ellen. A lázadóknak négyféle leírása van: a pogány nemzetek, „a népek", amelyek közé Izráel is tartozik, 1Móz 25,23; Csel 4,25-28, a királyok, amely a szervezett kormányokat jelenti, majd pedig a bírói tekintélyek. Valamennyien összegyűltek a mindenható Isten és Krisztusa ellen. Kibocsátanak egy jelszót: „Szaggassuk le az Ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket". Ez a rend felbomlása az idők végeztével, 2Tesz 2,6-8.

A második szakasz, a 4-6. v. az Úr reagálása az ember lázadására. „Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket. Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében." A „harag" olyan kifejezés, amelyet János mennyei jelenéseiben a nagy nyomorúságra használnak. A poharak, vagy csészék ítéletei jelentik Isten haragját, a Mindenható koncentrált búsulását, amelyet kiöntenek az Antikrisztusra és követőire, Jel 15,7. A csúcspontja mindennek a következő: „Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon", Zsolt 2,6. Ez Isten változhatatlan szándéka, és semmi sem akadályozhatja meg a földön, vagy a pokolban. Az első szakaszban Ő felkent. Itt Király.

A harmadik szakasz, a 7-9. v. a Fiú kijelentése. „Törvényül hirdetem: Az Úr mondta nekem: Én fiam vagy Te; és ma nemzettelek téged." Ez az Istenség nagy hirdetményeinek egyike az örök múltban. Itt jelenti ki először a Fiú Krisztus örökkévaló Fiúsága a Szentírás nagy, alapvető tanainak egyikét. Ezt háromszor idézik és értelmezik az Újszövetségben, Csel 13,32-33; Zsid 1,5-6; 5,5. El van határozva, hogy uralkodjon, mint Örökös a nemzetek felett és a trónon üljön, mint Király, 8-9. v.

A negyedik szakasz, a 10-12. v. a Szellem hangja a királyokhoz és a föld bíráihoz, hogy alázzák meg magukat és béküljenek meg Ővele, amíg még van rá idő.