Skip to main content

08.06 Az első és az utolsó Ádám

OLVASNIVALÓ: 
Zsoltár 8,1-9

A ZSOLTÁR TELJESEN bele van foglalva egy imádó hálaadásba, amelyet a Krisztusban csecsemők és fiatalok dicsőítése erősít fel, 2. v.; vö. Mt 11,25; 21,15-től. A 3-4. versben van egy ellentét a csillagos egek mérhetetlensége, valamint az ember gyengesége és kicsinysége között. De a mindenható Istennek mindig is gondolataiban szerepelt, és úgy döntött, hogy meglátogatja az embert, először az Éden paradicsomában, később pedig a Betlehemben történő testetöltésben. Az első embernek, Ádámnak uralma és felsőbbsége, hatalma volt Isten teremtése felett, 1Móz 1,26. Ez magában foglalta a tenger halait, a levegő madarait, valamint az erdő állatait. Az ember volt az Isten által kinevezett kormányzó. De az ember bűne és engedetlensége miatt ezt a teremtés feletti uralmat elvesztette. Isten szándékában azonban az elveszett Paradicsom visszanyert Paradicsommá lesz a második ember, az utolsó Ádám, Urunk Jézus Krisztus által.

A zsoltár visszatekint az 1Móz 2-re és előre a Zsid 2-re. Az ember ártatlanságban volt megteremtve Isten képmására. Az 1Móz 2,19-20-ban ő ad nevet az állatoknak és gyakorolja uralmát, de az 1Móz 3-ban minden felborul a bukás miatt a maga rettenetes következményeivel együtt. Az uralom koronája leesett fejéről és jogara a porba hullott. Az író a Zsidókhoz írt levélben szomorúan mondja: „most még nem látjuk, hogy néki minden alávettetett", 2,8. Amit látunk, az egy átok alatt nyögő teremtés. Az ember fél az oroszlántól és a kígyótól, de még a kutyától és egértől is! Az első Ádám és utódai szomorúan elbuktak eredeti megbízatásukban. De a Zsid 2,9 bevezet egy másik embert „látjuk, hogy Jézus". A Zsid 2 négy nagy korszakalkotó eseményt körvonalaz, amelyek beteljesítik a Zsolt 8,4-8 próféciáját. Ezek közül kettő mostanra már történelem, kettő pedig mindmáig prófécia.

(1)  Egy kis időre kisebb lett az angyaloknál, tekintettel a halál elszenvedésére, Zsid 2,9. Ez Krisztus testté létele és keresztre feszítése.

(2)  Dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, 7-9. v. Ez a feltámadás és megdicsőülés. Az elveszített koronát visszanyerte.

(3)  Úrrá tetted kezeid munkáin. Ez a visszanyert hatalom, 7.

(4)  Mindent lába alá vetettél, 8. v.; 1Kor 15,27; Ef 1,20-22.

A zsoltáríró megismételheti tehát a dicsőítő hálaadást: „Mi Urunk, Istenünk, mily felséges a Te neved az egész földön!"