A 23. ZSOLTÁR valamennyi zsoltár közül a legjobban ismert és a leginkább kedvelt. A három zsoltár, a 22., 23. és 24. lefedi a múltat, jelent és jövőt. A 22. zsoltár a Jó Pásztort mutatja be, aki életét adta juhaiért. A 23. zsoltár a Nagy Pásztort írja le, aki hajlandó fáradhatatlanul gondot viselni nyájára, amelyért meghalt. A 24.zsoltár a Főpásztorra mutat, aki el fog jönni dicsőségben, és elfoglalja a hegyet és a házat.
Úgy tűnik, hogy a 23. zsoltár számos külső eseményt felidéz Dávid életében. Az 1-2. vers korábbi életére emlékeztet minket, amikor pásztor volt, 1Sám 16. Abban az időben történt, hogy miközben a nyájat legeltette, szembekerült az oroszlánnal és a medvével, 1Sám 17,34-36. Gyönyörűséges idő volt ez életében, amikor megtanulta használni a személyes névmást „Az Úr az én pásztorom". Ezzel szemben azonban volt egy sötét nap, amikor nagy bűnt követett el, és szüksége volt bűnbánatra és helyreállításra. 2Sám 11. A Zsolt 23,3 valószínűleg erre az időre utal: „Lelkemet megvidámítja". A 4. vers Elah völgyére emlékeztet bennünket amely számára hasonló volt a halál völgyében járáshoz. Lement, hogy az óriás Góliáttal találkozzon, nem katonai felszereléssel, hanem a bottal és tarisznyával, egy pásztor parittyájával és sima kövével. Ezeket már fel is használta, 1Sám 17. Ezután a nagy győzelem után Saul meghívta házába és asztalához, de féltékenység miatt vendéglátója elkeseredett ellenségévé lett, és megpróbálta kioltani életét, 1Sám 18-19; Zsolt 23,5a. Ez életének nagyon nehéz szakasza volt. De ezután jött egy különleges napja: „elárasztod fejem olajjal", 5b. v. Dávidot három alkalommal kenték fel királlyá: először apjának, Jessének házában Sámuel kente fel, 1Sám 16,13; másodszor Júda törzse, amikor Saul meghalt, 2Sám 2,4; harmadszor pedig Izráel törzsei, 2Sám 5,3.
Dávid életének csúcspontja akkor volt, amikor Isten szövetséget kötött vele örökre házával, trónjával és királyságával kapcsolatban. Ekkor volt csordultig pohara, és ezt mondhatta „Micsoda vagyok én, Uram Isten! és micsoda az én házam népe, hogy engem ennyire elővittél?", 2Sám 7,18. Életére visszatekintve ezt mondhatta: „jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján", és előre látta a jövőt, amikor élete már múlt lesz: „az Úr házában lakozom hosszú ideig".