EZ A HÁROM VERS olyan szakaszt állít elénk, amelyben bátorságunkat kivételes igénybevétel 10. v., valamint kikerülhető felelősség teszi próbára, 11-12. v. A két próba előtt az igazi pásztori szívű ember szilárdan meg fog állni, de a béres elmenekül, rossz helyzetbe kerül, 10. v., reménytelen feladatra, 11. v., és megbocsátható tájékozatlanságra hivatkozva, 12, v.
Az első egy olyan szó, amely bátorságunkat teszi próbára, 10. v. A példabeszéd azt jelentheti, hogy az ingadozásunk a zavaros napon azt jelezheti, hogy kicsi az erőnk. Jelentheti azonban azt is, hogy csüggedésünk miatt lesz kicsi az erőnk. Ahol nincs bátorság, ott nem is lesz erő, amely egyébként elegendő lenne szükséghelyzet megoldásához. Ezért van szükségünk a figyelmeztetésre, hogy ne restüljünk meg a jó cselekvésében, 2Tesz 3,13. „A jótéteményben pedig meg ne restüljünk", mondja Pál, „mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk", Gal 6,9. J. B. Lightfoot azt, hogy „megrestül", úgy fordítja, hogy „gyávává lesz", vagy „szívét veszti". Pál ad egy ígéretet bátorításul a kitartáshoz, mert felismerte, hogy bizonyos serkentésre szükség van a jócselekvéshez. Az aktív keresztyén szolgálat megpróbáló, kimerítő munka. Az a kísértésünk, hogy belefáradjunk, vagy éppen feladjuk. Ezért mondja: „a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk".
A második olyan szó, amely részvétünket teszi próbára, 11. v. „Szabadítsd meg azokat, akik a halálra vitetnek, és akik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg!" Ez az utóbbi mellékmondat az erős vágy elképzelését hordozza és megismétli az első kérését - „szabadítsd meg", vagyis mentsd meg őket végzetükből. A szavak ellentétet mutatnak a 10. verssel. Ahelyett, hogy a „balszerencsés" napon tétováznánk, segítenünk kell másoknak teljes erőnkből. Ha lelkek vannak halálos veszedelemben igazságtalan ítélet következtében, meg kell őket mentenünk, igaz bizonyságtételt téve; vö. 14,25. Ha „megöletésre" vannak szánva, megszabadíthatjuk őket, segítséget nyújtva a samaritánus módjára, nem pedig elmenve mellettük. Az ember, akit a „megöletés" veszélye fenyeget, felebarátunk!
Végül egy olyan szó, amely másokkal való törődésünket teszi próbára, 12. v. Lehetünk-e közömbösek az emberek szükségletei iránt és hivatkozhatunk-e tájékozatlanságra? Túlságosan is hajlamosak vagyunk rá, hogy Kain módjára válaszoljunk: „Őrizője vagyok-e én az én testvéremnek?", 1Móz 4,9, amikor segítséget nyújthatnánk azoknak, akiknek szükségük van rá. Nem csaphatjuk be Istent azzal, hogy tudatlanságra hivatkozunk kifogásként, amikor elmulasztjuk kötelességünket.
Péld 24.10 Ha lágyan viselted magad a nyomorúság idején, kevéske az erőd.
Péld 24.11 Mentsd meg azokat, akiket a halálra visznek, és tartsd vissza azokat, akik a vesztőhelyre tántorognak.
Péld 24.12 Ha azt mondanád: „Íme, nem tudtunk erről”, aki a szíveket vizsgálja, az ismer, és aki a lelkedet őrzi, tudja, és megfizet mindenkinek cselekedetei szerint.
2Thessz 3. 13 Ti pedig, testvéreim, meg ne restüljetek a jó cselekvésében.
Gal 6. 9 A jótevésben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk majd, ha el nem lankadunk.