Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
Prédikátor 12,1-7

Kiről kell megemlékezni? Teremtődről. Ez a szó ismét csak az Ézs 40,28-ban és 43,15-ben fordul elő. Formáját tekintve többes számban áll, ahogyan az Elohim is többes szám, valamint a „szent Egyetlen" ugyancsak többes számban áll a következő igehelyeken Péld 9,10; 30,3; Hós 12,1. Ez Isten fenségét fejezi ki és utalás a Szentháromságra. Mikor? Ifjúságodnak idejében, nemcsak azért, mert a megtérések többsége fiatal korban történik, hanem hogy az egész életet Istennek lehessen szentelni, nemcsak egy kevés késői évet. És miért? Mert ha most meg nem emlékezel róla, akkor erre a legközelebbi alkalmad talán csak öregkorodban lesz, Préd 12,2-7. Micsoda balgaság számolni az idővel, amelyet sokan meg sem fognak látni! Micsoda balgaság olyan időre számítani, amelyet, még, ha valóban el is jön, nem tudsz kellőképpen felhasználni.

Figyeljük meg, mivel jár az öregkor. A mennyei világítótestek elsötétedése a szenvedés és szomorúság idejét jelzi, amelyben a homály nehezebben eloszlathatóvá válik, 4. v. Az erős fegyveresek (a háznak őrizői) megremegnek, a tevékeny lábak (az erős férfiak) megrogynak, A fogak (az őrlő leányok) megkevesbednek és a látás meggyengül, 5. v. Szenvedést jelent a nagyothallás (az ajtók kívül bezáratnak), az étvágy hiányzik (a malom zúgása halkabbá lesz), álmatlanság jön (felkelnek a madárszóra) és a hang reszketeggé válik, 4. v. Félünk az emelkedőktől, a haj fehér lesz, a meggyengült lélek nem bírja elviselni a vesződséget, csökken az élni akarás, és eljön a halál, 7. v. Vagy ugyancsak láthatjuk, hogy a megöregedett ember meggörnyed (elszakad az ezüst kötél), gondolkodása meggyengül (megromlik az arany palackocska), akadozik a lélegzete (a veder eltörik a forrásnál), szíve legyengül (a kerék beletörik a kútba). Aztán jön a halál, 7. v

A kicsapongó ifjúságot bizonyosan szenvedés, és örömtelen öregkor követi. De a Teremtő megemlékezik öreg korukban azokról, akik fiatal korukban megemlékeztek Őróla. A felsorolt dolgok közül néhány ezért nem ismerhető fel az idős hívő embereknél. Ők tulajdonképpen nem mondhatják el, hogy „nem szeretem ezeket", 3. v., és bár egük felhős lehet, bizonyára lesznek hosszú napfényes időszakaik, sőt a felhős tartományok mögött a legáldottabb kilátásokkal rendelkeznek. Az öregkor és a legyengülés nem hoz boldogtalanságot annak a hívő embernek, aki tudja, hogy Üdvözítője most is vele van, és ezek után otthont készít számára; vö. Jn 14,2-3. Valójában „az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz", Péld 4,18.