Skip to main content

10.02 A vádak könyve (3)

OLVASNIVALÓ: 
Ézsaiás 22,1-25,23,1-18

A LÁTÁS VÖLGYE elleni vád, 22,1-25, Jeruzsálemre alkalmazható, amint a 9-11. vers világossá teszi. Az asszíriai megszállás fenyegetése alatt a nép minden erőfeszítését arra fordította, hogy megvédje önmagát. Házakat romboltak le, hogy kijavítsák a városfal egyes részeit. Földalatti járatokat vágtak a sziklába, hogy a város vízellátását biztosítsák, 8-11. v. Ézsaiás feltárja a nép bűnét, hogy úgy lássák Asszíria fenyegetését, mint Jeruzsálem isteni meglátogatását, ami azt eredményezné, hogy a nép Urára, az ő Alkotójára tekint, ahelyett, hogy saját erőforrásaiban bízik, 11. v. Ez a válság indítson igazi bűnbánatra, amelynek jele a „sírás" és „gyászolás", 12. v., ők azonban csak a mára gondolva ünnepeltek, 13. v.; 1Kor 15,32. A próféta is könnyekre fakad, Ézs 22,4, mivel az is nyilvánvaló volt, hogy ezek meg fognak halni bűneikben, 14. v. Ézsaiás itt az Úrhoz hasonlít, aki saját napján sírt Jeruzsálem felett, mert népe nem ismerte fel meglátogatásának napját, vagyis a félelmetes sorsot, amelyben részük lesz, Lk 19,41-44.

Sébna kincstárnok volt Dávid háza megbízásából. Hivatalát arra használta fel, hogy önmagát biztosítsa, mint „a szeg, mely erős helyre veretett", Ézs 22,25. Eltávolítják hivatalából és Eliákimmal helyettesítik, aki szívén viselte népének érdekeit, 21. v. Eliákim Krisztus előképe, mert rá is utal „a szeg, mely erős helyre veretett", 23. v. Őt nem mozdítják el Sébnához hasonlóan, és Dávid házának irányítása Őtőle fog függeni, 24. v.; Zak 10,4. Krisztusnál vannak a Pokolnak és Halálnak kulcsai, Jel 1,18, és ugyanúgy Dávid házának kulcsa is, Ézs 22,22.

A Tírusz elleni vád, 23,1-18, fejezi be a vádak könyvét. Tírusz kereskedő nemzet volt, amelynek kereskedői híresek voltak, 8. v. Importált aranyat, ezüstöt, rezet, stb. Kittimből (Ciprus), és még Tárziszból is, 1. v. Anyagias gőgje megaláztatik, először Asszíria, később pedig a káldeusok győzelmei folytán, 13. v. Az isteni meglátogatás után sem fog megváltozni, 17. v. A 18. vers azonban rámutat egy napra, amely még a jövőben van, amikor szemlélete megváltozik majd. „Enyém az ezüst és enyém az arany", Agg 2,8. Őrizkedjünk a materializmustól, és ehelyett törekedjünk arra, hogy kincsünk legyen a mennyben, Mt 6,20-21.