A SZOLGA-PÁSZTOR SZOLGÁLATÁVAL kapcsolatos elmélkedésről, 11. v., a próféta továbbmegy, hogy a teremtés Istenét vegye szemügyre. Itt a Szentháromság Istenről van egy nagyszerű kijelentés, amelyet a mai napig is semmibe vettek, vagy tagadnak sokan. A Szentírás azt tanítja, hogy az Egy Isten három egyenértékű Személy - Atya, Fiú és Szent Szellem. A 10. versben figyelmezteti az embereket, hogy „Ímé, az Úr Isten", a Pásztor a maga négyszeres szolgálatában, 11. v., a Szellem a maga mindentudásával és mindenhatóságában, 13. v., és az Örökkévaló Isten, az Úr, a föld teremtője, 28. v. Négy tény kapcsolatos a teremtésben megnyilvánuló isteni erőben:
(1) Az óceán mélysége a hegyek magasságához viszonyítva, Egyensúly van a kettő között, 12. v.
(2) Ő ül a Föld kereksége fölött, 22. v. Ez az egyetlen hely a Szentírásban, ahol ezt a kifejezést megtaláljuk; vö. Jób 22,14; Péld 8,27. Nemcsak a horizontén, hanem a földén. Noha a Biblia nem tudományos kézikönyv, mégis összhangban van az igazi tudománnyal.
(3) Kiterjeszti az egeket, mint egy kárpitot, és kifeszíti lakásra, mint a sátort, 22. v. Figyelemre méltó leírása a légkörnek és a sztratoszférának.
(4) A csillagok serege, mindegyik a maga számával és nevével, 26. v., össze van hasonlítva a jelentéktelen emberrel, és az aranynyal borított fabálványok imádásának végletes ostobaságával, 18-20. v.
Ezután mutatja be az elcsüggedt Izráelt. „Miért mondod Jákób... Elrejtetett az én utam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?!", 27. v. A válasz a Mindenható Isten címeinek ragyogó összegyűjtése, 28. v., és egy drága ígéret az erőtlennek és megfáradottnak. Szól mind a fiatalnak, mind az öregnek. Mert „akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!", 31. v. A háromszoros ígéret az élet három fázisát jelenti. A szárnyra kelés a fiatal hívő emberre utal; a futás a középkor éveire, és a meg nem fáradás jelzi az Úrért végzett érett, szorgalmas szolgálatot. De mindezek után le kell lassulnunk biztos járásra. Azoknak, akiknek csupán járásra kell berendezkedniük, ahelyett, hogy repülnének, vagy futnának, azt ígéri, hogy nem fognak meglankadni. Az Úrra várni nem elveszített idő.
Ésa 40. 10 Ímé, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte. 11 Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti. 12 Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe?
Ésa 40. 13 Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa?
Ésa 40. 28 Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!