ENNEK A FEJEZETNEK az első szakasza, az 1-12. v., az első a négy „Szolga ének" közül Ézsaiás próféta könyvének ebben a részében. A többiek a következők: Ézs 49:1-13; 50:1-11; 52:13-53:12. Az első a bemutatást végzi, a földi utat, valamint a Messiás programját. Ez négy részből áll, összefoglalással a végén.
(1) Eljövetele, 1. v.: „az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, Szellememet adtam Őbelé". Ez elvisz bennünket a Jordánhoz, valamint az Izraelnek történő bemutatásához, Mt 3,13-17. Itt a Szentháromság nyilatkozik meg. A hang az égből szól. „Ez az én szeretett Fiam", azzal együtt, hogy a Szellem alászállt Őrá galamb formájában. Három nevezetes hivatkozás történik Ézsaiás részéről a Szent Szellemre és a Messiásra: Testté lételére, Ézs 11:2; itt a bemerítkezésre; majd pedig nyilvános szolgálatára, Ézs 61,1.
(2) Jelleme, 2-4. v. Négy erkölcsi tulajdonság tűnik fel: szelídsége, együttérzése, eredményessége és szilárdsága. Ezek az ételáldozat alkotóelemeire utalnak, 3Móz 2,1-2.13. v.
a) Szelídség, 2. v. „Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán". Nem volt Ő hangos lázító, vagy forradalmár. Csendes, nyugodt és békés volt az ellenséges környezetben.
b) Együttérzés, 3. v. „Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki." Az előbbit gyengéden felegyenesíti, és lángra lobbantja az utóbbit.
c) Eredményesség, 4. v. „Nem pislog és meg nem reped". A látszólagos elbukás dacára élete és halála teljes győzelmet eredményezett.
d) Szilárdság, 4. v. Jákóbnak, Dávidnak, Illésnek és Jónásnak mind voltak csüggedési és bukási korszakai, de Őneki soha. Tántoríthatatlanul előre tekintett, Lk 9,51.
(3) Elhivatása, 6. v. Szövetséget jelentett a népnek, Izráelnek, és világosságot a pogányoknak. Az ábrahámi, 1Móz 15, a dávidi, 2Sám 7, valamint az új, Jer 31; Zsid 8, szövetség mind Őbenne és Őáltala teljesedett be.
(4) Megbízatása, 7. v. Ő a vak Izráel megvilágosítója, és a megkötözött pogányok felszabadítója.
Az Összefoglalás, 9-12. v., egy új napra tekint előre, és egy új énekre, amikor Isten zsidókkal és pogányokkal kapcsolatos minden szándékát az Ő szolgája végrehajtja.
Ésa 42. 1 Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, Szellememet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. 2 Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán. 3 Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. 4 Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására. 5 Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak: 6 Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. 7 Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
Luk. 4,48. Ésa. 47,5. 49,9. 8 Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak. 9 A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek. 10 Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói. 11 Emeljék fel szavokat a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak. 12 Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.