AZ ÉZSAIÁS 61,1-3-ban igen szép kifejezésmódban olvassuk Jahve Szolgája kegyelmének és irgalmának küldetését, amelyet Urunk Názáretben felolvasott, Lk 4,18-19. Ott azokat a jó híreket prédikálta, amelyeket Isten szeretetének és üdvözítésének evangéliuma jelent. De a jövőre maradt „Istenünk bosszúállásának napja". Ahol az evangéliumot elutasították, oda ítélet zúdul. Ez a témája az Ézs 63,1-6-nak. Ez Isten szokatlan munkája, Ézs 28,21. Az igehelyet gyakran félreértették, és Krisztus Gecsemáné-beli haláltusájára alkalmazták. De az Isten haragjának borsajtója, Jel 14,19-20, és a vér a ruháján az Ő ellenségeié. Ez eleven és rettenetes előképe annak, ami az armageddoni csatában történni fog, Jel 16,16. Izráel lesz a fókuszpontban, és keselyűk gyűlnek majd a holttestek köré, hogy eltisztítsák azokat, Mt 24,28. A nemzetek hadseregei nyugatról és keletről, Jel 16,12-14, valamint északról és délről, Dán 11,40, összegyűlnek Izráel és Jeruzsálem ellen. De a kritikus pillanatban megnyílnak majd az egek, és a Lovas a fehér lovon meg fog jelenni, akit mennyei hadseregek követnek. „Ő nyomta a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját. És az Ő ruháján és tomporán oda van írva az Ő neve: KIRÁLYOKNAK KIRÁLYA ÉS URAKNAK URA", Jel 19,11-16. Ézsaiás és János apostol kiegészíti egymást a hatalmas helyszínnek és következményeinek leírásában, míg a Dán 11,40-45 és Zak 14,1-5 további részleteket közöl.
Az Ézs 63,7-19 némileg összefoglalja Izráel történelmét. Kifejezi a nemzet istenfélő maradékának érzéseit az ítélet és bosszúállás rettenetes napjai alatt, amely az istentelen világot éri. Megvallják a múlt nemzeti bűneit és eltévelyedését, 10. v., és nem rejtik el gyengeségüket és jelenlegi tévelygésüket sem, 17. v. De „az Úrnak kegyelmességéről emlékeznek", 7. v. és megvallják Őt, mint Üdvözítőjüket, 8. v. Az Egyiptomból Mózes idejében történt megszabadulást úgy említi, mint párhuzamot a várt szabaduláshoz, 9. v. Kétség és félelem keveredik ahhoz a tudathoz, hogy közösségben vannak Istennel, és hogy Ő Atyjuk és Megváltójuk, 16. v.
Ez óriási vigasztalás nekik, valamint nekünk is ma, hogy képesek legyünk ezt mondani: „a Tiéid vagyunk", 19. v.