Skip to main content

10.22 Az új ég és az új föld

OLVASNIVALÓ: 
Ézsaiás 65,17-25; 66,22-24

ENNEK A HATALMAS PRÓFÉCIÁNAK az utolsó néhány fejezetében van Istennek népe fölötti ítélete, annak hűtlensége és bűne miatt, valamint szuverén kegyelme és megszabadítása ott, ahol őszinte bűnbánat és bűnvallás van. A 64. fejezetben van a bűnvallás: „És mi mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertőztetett ruha minden mi igazságaink", 5. v „Most pedig Uram, Atyánk vagy Te, mi sár vagyunk és Te a mi alkotónk", 7. v. Azután a 65,9-ben bevezeti az istenfélő magot, a maradékot: „És nevelek Jákobból magot... és bírják azt választottaim, és szolgáim lakjanak ott"; vö. Ézs 6,13.

Két rövid említés történik az új égről és az új földről. Először a 65,17-ben: „Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak". Másodszor, a 66,22-ben: „Mert mint az új egek és az új föld, amelyeket én teremtek, megállnak énelőttem, szól az Úr, azonképpen megáll a ti magvatok és nevetek". Ez teljesebben feltárul az Újszövetségben, Jel 21,1. De Ézsaiás az ezeréves királyság megalapítását hangsúlyozza. Igen fennkölt nyelvezettel utal arra a dicsőséges periódusra, amikor Krisztus lesz a trónon, és uralkodik 1000 esztendeig, Jel 20,1-6; Ézs 2,2-5; 11,6-9. Akkor az állatvilág is átalakul: „A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr", 65,25. Izráel nemzetileg újjászületik, 66,7-9; Ez 36,22-23. Össze lesz gyűjtve, és tőle fognak menni Isten követei, hogy hirdessék Isten dicsőségét a pogányok között, Ézs 66,19-20. Az emberi élet hosszúra nyúlik, 65,20, de a tökéletes uralom és ideális körülmények ellenére a bűn jelen lesz és halált eredményez, 20. v. Gyönyörű figyelmeztetés és bátorítás szól a királyság istenfélő polgáraihoz: „Hanem erre tekintek én, aki szegény és megtörött lelkű, és aki beszédemet rettegi", 66,2. Éles ellentétként a prófécia az azokra történő utalással fejeződik be, akik elutasították a Királyt: „mert az ő férgük meg nem hal és tüzük el nem aluszik", 24. v,; Mt 25,46. Csak két út áll előttünk, az életé és a halálé: „válaszd azért az életet", 5Móz 30,19.

Ézs 6. 13 Ha marad még rajta egy tized, újra elpusztul az is. De ahogy a cserfának és a tölgyfának megmarad a tönkje kivágás után: a tönkjük szent mag lesz!
Ézs 65. 20 Nem lesz ott többé olyan csecsemő, aki csak néhány napig él, sem vénember, aki napjait be nem töltötte volna, mert a legifjabb is százéves korában hal meg, és aki nem ér meg száz évet, az átkozottnak számít.
Mt 25. 46 És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre.