Skip to main content

10.24 Felelősségrevonás és elítélés

OLVASNIVALÓ: 
Jeremiás 2,1-19

JEREMIÁST A „BALSORS prófétájának" nevezték, és valóban könyvének hangneme gyakran sötét és nyomasztó. Néha keserű könnyeket kellett hullatnia, miközben az Úr üzenetét hordozta, 13,17. De mély oka volt a próféta szomorúságának. A 2. fejezetben olvasunk annak a népnek az állapotáról, amelyhez az Úr Igéje szólt. Volt számukra egy felelősségrevonás a múltra vonatkozóan, 1-3. v. Az Úr emlékezett népének korábbi szeretetére. A terméketlen és gyümölcstelen pusztaságban Övé volt a legfőbb vonzalmuk; Őutána mentek. Izráel útja akkor szent volt és az Úr fő érdeklődésének tárgya voltak. Isten nem felejthette el ezeket a korábbi napokat; drágák voltak a számára. Istent megsebzik visszaeséseink és önfejűségeink. Bár mi elfelejthetjük az Úrral való közösség múltbeli áldásait, Ő mindig gondosan megőrzi azt emlékezetében.

Népének jelenlegi állapota miatt is kijár a felelősségrevonás. Azt kérdezte az Úr, hogy népe miért idegenedett el tőle, 5. v. Semmi olyat nem tett, amiért ezt érdemelte volna. Mind a nép, mind a papság olyan érzéketlen volt, hogy sohasem érdeklődtek az Úr iránt, 6. 8. v. Ők őrizték az Ő törvényét és mégis vakok voltak az Ő előtte való igazi állapotukat illetően. Nincs más olyan nemzet, amely ilyen készségesen felcserélte volna isteneit, amelyek egyáltalán nem voltak istenek, 11. v. Isten áthatolt Izráel vallásosságának külső látszatán és feltárta képmutatásukat. Két gonoszságot ítélt el. Elhagyták az élő vizek forrását, és helyette a repedezett ciszternákat választották, amelyek nem tartják a vizet, 13. v. Itt egy fontos tanulság van. A szívben bekövetkezett visszaesés elkerülhetetlenül odavezet, hogy az ember helyettest keres az elveszített szellemi örömért. A természet irtózik az ürességtől. Figyeljük meg, hogy „kettős gonoszságot" követtek el. A repedezett ciszternák arra szolgáltak, hogy az élő vizeket helyettesítsék, csalódáshoz és sikertelenséghez vezetve.

A kilátás, amelyet Jeremiás felvázolt a jövőről, valóban sivár volt. Csak ítéletet ajánlhatott; „A magad gonoszsága fenyít meg téged, és a te elpártolásod büntet meg téged", 19. v. Az örömnek, vagy szabadságnak nincs reménye a helyes szellemi útról letérő ember számára; önmaga elítéltetésének ösvényén jár. A visszaesés „gonosz és keserves dolog"; vö. Ruth 1,19-21. Az Úrnak önkéntes elhagyásával kezdődik, és nagy veszteséggel, valamint a léleknek terméketlenségével végződik.

Ruth 1. 19 Így mentek mindketten, amíg Betlehembe nem értek. Amikor Betlehembe érkeztek, megmozdult az egész város miattuk, és azt kérdezték: Csak nem Naomi ez? 20 Ő azt mondta nekik: Ne hívjatok engem Naominak, hívjatok inkább Márának, mert nagyon megkeserített engem a Mindenható. 21 Többedmagammal mentem el, és elárvultan hozott vissza engem az ÚR. Miért hívnátok hát engem Naominak, holott az ÚR ellenem fordult, és a Mindenható nyomorúsággal illetett engem?